MENÜ

Vágy a halál után!
Szoba könyv nélkül olyan, mint test lélek nélkül

1.Fejezet:

Sötét és szeles idő volt, amikor Megan átlépte szülővárosa határát. Az agyában folyamatosan az emlékek kavarogtak. Az a nap, amikor először meglátta Jack Averyt. A srác olyan titokzatos volt. Sötét szemeit állandóan a lányon legeltette, de ez nem volt meglepő. Minden fiú Megant akarta megszerezni. A karjaik közt akarták tudni a lányt, fekete hajával, ragyogóan kék szemével, vékony, de formás alakjával. Ám Jack nem ezért nézte őt ki magának. Sokkal inkább a lány belseje tetszett meg neki. A vére!

El is hívta Megant randevúra, majd még egyre. A harmadik után pedig megtette, amit az ösztönei súgtak. A lány torkának esett, de nem ölte meg. Vagyis mégis, de halála után örök élet várt a lányra. Vámpírként.

Megan pedig 200 év után visszatért, hogy leszámoljon Jack Averyvel. Hogy megbosszulja, amit vele tett. Hogy a fiú elvette tőle azt az egy dolgot, amiben biztos volt. Megfosztotta őt a haláltól. Ezt pedig Megan nem bocsátotta meg, hiába nem jelentkezett két évszázada. Ez alatt az idő alatt, erősödött meg. Mára pedig, ő az egyik leghatalmasabb vámpír az egész világon. Szemrebbenés nélkül befolyásolja az embereket, majd veszi el tőlük a vért. De sosem öli meg egyiküket sem. Szimplán csak iszik belőlük, de mindig megáll időben. Ráadásul Megannek meg van az a képessége, hogy belelát a többiek fejébe, és olvas a gondolataikban. Így pedig elég nehéz váratlan csapást mérni rá. Szinte előbb tudja a másik ötletét, minthogy az kigondolná.

A lány egy centivel az utca fölött suhant. Nem akart zajt csapni, csak elintézni a dolgát, amiért jött és már megy is. Tudat alatt fordult az egyik utcából a másikba, és végül megállt egy hatalmas tölgyfaajtó előtt. A névtáblát Jack Avery neve díszítette. Megan furcsállta a dolgot, hogy a fiú nem költözött el. Hiszen kétszáz évvel ezelőtt is itt lakott, ami azért feltűnik a szomszédoknak.

Gondolkodás nélkül benyitott. A várt sötétség fogadta, de meglepetésére nem érzett aurát a közelben. Még csak halandó emberét sem. A ház üres volt. Megan tombolt. Dühében földhöz csapta a kezéhez legközelebb álló dolgokat, amikor is egy kéz ragadta meg. Erősen szorította a lányt, és könnyedén megvárta, hogy végre abbahagyja a rugdalózást.

-          Lehiggadtál? – kérdezte tíz perc múlva.

-          Ki vagy te? – hagyta figyelmen kívül a kérdést.

-          A nevem, Jason Haley. Te pedig Megan Lawson, ha nem tévedek.
-          Mit akarsz tőlem?
Jason elnevette magát, és egy hihetetlenül gyors mozdulattal szembe fordította magával Megant. Egy gyönyörű, ám dühös arc nézett rá. Sokat hallott már a lányról, de mindig azt hitte, hogy túloznak a szépségéről. Rengetegen mondták, hogy gyönyörű, és nem hazudtak.
-          Nem értem, hogy mit keresel a házamban. Ráadásul még el is töröd a dolgaimat. – válaszolt végre.
-          Az van kiírva, hogy Jack Avery.
Megan magát is meglepte, hogy milyen nyugodtan tud beszélni. Hiszen épp egy vámpír állt, alig öt centire tőle. Jól érezte minden levegővételét, ám az auráját, még mindig nem érezte. A fejébe se látott be, pedig megpróbálta, de esélytelen volt. Egy hatalmas, fekete fallal találta szemben magát, amit lehetetlen volt áttörni. Jason emlékei biztonságban voltak.
Jason ismét felnevetett. Szörnyen naivnak tartotta a lányt, éppen ezért kedvesen válaszolt.
-          Valóban ő lakott itt, de megtetszett a ház.
Ekkor Megan rájött, hogy a vele szemben álló vámpír, nem más, mint Jack gyilkosa.
-          Még csak meg sem borzongtál. – szólt alig halhatóan Jason. – Tán nem félsz a haláltól?
Az édes halál! Megan erre vár, egész élete óta. Önmagát azonban nem képes megölni, a többiekben pedig mindig szeretet ébred, a külsejét látva, így ők sem hajlandóak véget vetni az életének. Egyszerűen csapdába esett.
-          Nem. – felelte egyszerűen.
-          Azt hiszed, nem merlek megölni? – csattant fel Jason, de Megan csak mosolygott.
A halál gondolata felvillanyozta, és már alig várta, hogy túlessenek rajta. Várakozóan nézett Jasonre, aki még mindig döbbenten fürkészte a lányt. A kék szemek azonban csak örömöt tükröztek. Örömet és vágyakozást, a halál iránt.
-          Na, mire vársz még? – kérdezte izgatottan a lány, és félrebillentette a fejét, hogy Jason könnyedén a torkához férhessen.
2.Fejezet:                           
A fiú teljesen ledöbbenve nézte a lányt, aki félrebillentett fejjel, arra várt, hogy ő megölje. Meglepte a lány bátorsága, majd a kíváncsiság lett úrrá rajta. Meg akarta tudni, hogy miért akar meghalni.
Megan egy sóhajtás kíséretében felemelte a fejét, és ránézett a fiúra. A szeméből sütött a szemrehányás.
-          Annyira mégsem vagy vagány? – tudakolta gúnyosan. – Vagy talán nem vagyok megfelelő áldozat?
-          Miért várod a halált?
-          Kétszáz éve 17 éves vagyok. Azt hiszem ez idő alatt, bőven kiéltem magam.
Jason a hallottakon gondolkozott. Nem tartotta valószínűnek, hogy Megan puszta unalomból akar meghalni, de biztosan tudta, hogy a lány nem árulja el a valódi okot. Végül elengedte, Megan pedig csalódottan elmosolyodott. Életében először hitte azt, hogy képes meghalni, de Jason faképnél hagyta. Vámpír életében másodjára szúrta a szemét a sírás, de nem akarta, hogy a fiú meglássa, így gyorsan hátat fordított neki, és kirohant a házból. A könnyeket az a gondolat ébresztette benne, hogy még meghalni is szerencsétlen. Életében nem egyszer vágták ezt a fejéhez a szülei is.
Megan nagyon nehéz gyerekkort tudhat maga mögött. Édesapja és édesanyja is rendszeresen verte, majd a 16. születésnapján leléptek. Azóta nem találkozott velük, amit nem is nagyon bánt. Aztán egy évig egyedül élt, majd a 17 születésnapján Jack elhívta arra az ominózus harmadik randevúra.
A lány, lassított a léptein, mivel nem tudta hova menjen. A terveiben úgy szerepelt a dolog, hogy megöli Jacket, aztán a fiú házában alszik, és majd ott kitalálja. Ám Jason áthúzta a számításait, így kénytelen volt a kisváros egyetlen hotelében megszállni. A pultost egy kis befolyásolással rávette, hogy adja ki neki a szobát ingyen, majd felcsalta a szobájába és ivott egy kicsit. Az egész napos utazásban elfáradt és szüksége volt a táplálékra.
Este az unalom vett erőt rajta. Nem tudott aludni, ezért úgy döntött, hogy körbenéz a városban. Régen remekül érezte magát benne. Csomót szórakozott, és tekintettel arra, hogy még most is ugyanannyi idős volt, ez nem lehetett másképp. Megan belevettette magát az éjszakai életbe.
Első útja a „Stars”-ba vezetett. A város legnagyobb és legpergősebb szórakozóhelyéhez, ami olyan nagy hírnévnek örvendhetett, hogy egyesek képesek voltak két órát utazni a nagyvárosból, hogy itt tölthessenek egy éjszakát. Megan is imádta ezt a helyet. Mindig menő zenéket nyomtak, jól lehetett ismerkedni és senki nem szólt bele a cselekedeteibe. A maga ura volt, és ezt szerette!
Ahogy belépett az ajtón, megcsapta a kissé poshadt levegő. A hely teli volt fiatalokkal és a többségük már nem volt józan, pedig még csak este 11 óra volt. Pár srác azonnal rávetette magát Meganre. Rosszabbnál rosszabb csajozási dumákat vetettek be, de a lány nem bánta. Élvezte, hogy a figyelem középpontjában állhat. Közben pedig magában nevetett egyesek gondolatán. A lányok „irigykedek” gondolatain, a fiúk „meghódítalak” tervein. Aztán váratlanul megérzett egy vámpír aurát.
Ebben a városban mindig is hemzsegtek a vámpírok, hiszen a szórakozóhely miatt rengeteg volt a táplálék. Most, pedig, hogy Megan itt volt, még többen jöttek. Az ő aurája sokkal erősebb volt, mint egy átlag vámpíré, ezek a vámpírok pedig mindent elkövetnek azért, hogy szerezzenek a véréből. Ezért is volt furcsa, hogy Megan nem érezte meg Jasont. Hogy nem látott bele a fejébe. Mert Megan hatalmas erővel rendelkezett, de Jason még többel.
A vámpír, akit a lány megérzett rá vadászott. Hamar megtalálta, a tömegben és elkezdett Megannek udvarolni. Közben pedig végig arra gondolt, milyen erőre tesz majd szert, ha vért cserél a lánnyal. Csak kár, hogy ezt maga a célpont is hallotta. Ha nem lettek volna annyian, Megan ott helyben megölte volna. De mivel rengetegen hemzsegtek, kicsalta a naiv vámpírt. A bokrok mögül aztán ugrott, és hamarosan elégedett mosollyal az arcán, lépett ki a cserjésből. Nyelvével lenyalta a szája széléről az utolsó vércseppeket, majd elindult hazafelé.
-          Látom, jól szórakozol! – kiáltott rá valaki a fa tetejéről.
3.Fejezet:
Megan gúnyos mosolyra húzta a száját, miközben megfordult. Tudta, hogy kit fog a fán találni, és nem is tévedett. Bár megint nem érezte az auráját, a hangjáról már megismerte Jason Haleyt. Most jobban szemügyre tudta venni, mint mikor a fiú házában voltak. Ott kicsit feszültebb volt a légkör.
Jason észveszejtően helyes volt. Fekete haja volt, pont, mint Megannek. A szeme azonban a lányétól eltérően fekete volt. Egész pontosan annyira mélyzöld, hogy feketének látszott. Csak, ha eszméletlenül koncentráltál, tudtad megkülönböztetni a pupillájától. Jason felettébb jó testalkattal rendelkezet. Izmai jól látszottak, de nem az „izomagy” kifejezés jut róla eszébe az embernek. Inkább sármosan izmos.
-          Na, lám! Végre képes vagy megölni? – csillant fel vágyakozóan Megan szeme.
-          Nem. Egy alkuval jöttem hozzád. – kezdett bele Jason.
-          Halljuk! – pattant fel a fiú mellé a fára.
-          A lényeg az, hogy adsz nekem egy évet! Én megszerettetem veled a vámpír létet, és elveted a halál gondolatát! De hagynod kell, hogy én irányítsalak!
-          Esélytelen! – felelte egyszerűen a lány, és már ugrásra készen állt, amikor Jason megragadta a kezét.
Nem szorította erősen, de Megan mégis érezte, hogy semmi esélye szabadulnia. A fiú egyetlen másodperc alatt ki tudta volna törni a karját. Azt pedig nem akarta, mert bár meg akart halni, nem vágyott fél karra.
-          Ha viszont, nem sikerül a tervem, akkor kívánhatsz bármit, és én megteszem.
-          Meg is ölsz?
-          Meg. – bólintott Jason.
Megan egy pillanat alatt végiggondolta az eshetőségeket, majd elmosolyodott és bólintott. 
-          Holnap kezdünk! – villantott rá egy mosolyt a srác, majd villámgyorsan eltűnt.
A lány egész „hazaúton” a történteken gondolkozott. Nem tudta, hogy miért bízott meg Jasonben, de megtette. Ráadásul úgy is örök életet él. Ez az egy év nem oszt, nem szoroz. Viszont, ha Jason szavahihető, akkor egy év múlva meg fog halni, és végre maga mögött tudhatja az egész életét.
A hotelszobában gyors zuhanyt vett, majd befeküdt a kényelmes ágyba, ahol hamar elnyomta az álom.
Másnap reggel Megan kilenckor ébredt, méghozzá arra, hogy valaki bemászik az ablakán. A valaki természetesen Jason volt. Sürgetően szólt a lánynak, hogy készülődjön, és ledobott az ágyára egy kényelmes szerelést, hogy azt vegye fel.
-          Nem vagy a főnököm.
-          Az alkuban megígérted, hogy hagyod, hogy irányítsalak. Tehát, vedd fel! Kint várlak a kocsival. – mondta pimasz vigyorral az arcán Jason.
-          Élvezed a helyzetet mi?
-          Végül is, nem olyan rossz.
A fiú egy stílusosan szaggatott, farmer sortot hagyott ott neki, egy kék toppal. Laza szerelés volt, amit Megan értékelt. Maga is ilyen ruhákat választ magának. Ezt Jason telibe trafálta. Miután felöltözött az ujjával valamilyen szinten kifésülte a haját, majd a tegnapi hullámcsattal kitűzte a szeméből. Sminkként csak egy kis szájfényt tett fel. Nem szerette a kencéket, mivel csak rontotta a bőrét, és amúgy sem volt rászorulva.
Hamarosan leért a kocsihoz. Fekete Ferrari. Jason kicsit sem volt szegény, de annál inkább öntelt. Legalábbis Megan ilyennek látta. Egy hatalmas felfuvalkodott hólyagnak, aki elképesztően sok erő birtokosa. Még magánál, Megannél is többé, ami egy kicsit riasztó volt a lány számára. Jobban szeretett ő dirigálni, de jelen helyzetben ez esélytelen volt.
-          Mit csinálunk? – érdeklődött, miközben bekötötte magát.
-          Megkedveljük a vámpír létet. – mosolygott rá a fiú, Megan pedig elhatározta, hogy az út alatt néma csendben fog ülni.
Így is lett. Egyikük sem szólt egy szót sem. Csak a zene szólt, amitől Megan a falra mászott, ugyanis állandóan lassú, nyálas zenéket nyomtak, amit ő ki nem állhatott. Ez Jasonnek is feltűnt és kicsit feljebb állította a hangerőt.
-          Tahó! – mondta sértődötten a lány, és kinézett az ablakon.
Egy óra múlva Jason lassítani kezdett. Még elkanyarodott néhány kisutcába, majd kiért egy lélegzetelállító helyre. Ott aztán lefékezett, és leállította a kocsit. 
4.Fejezet:
Jason udvariasan nyitotta ki Megannek az ajtót, aki kelletlenül odamorgott neki egy köszönöm-öt. Egyszerűen a lány nem bírta őt. Fölényeskedőnek és egoistának tartotta, de már ígéretet tett neki, és Megan sosem szegte meg a szavát. Olyan előfordult, hogy hazudott, de ha valamit megígér, azt betartja, még akkor is, ha nem szeretné.
A hely, ahova Jason hozta őt a hegyek között terült el. Egy kisebb völgyi tisztás volt, tele virágokkal, bokrokkal és fákkal, amik árnyékot adtak, ugyanis a tegnapi szeles idő, mára elmúlt. A fiú megragadta a kezét és beljebb húzta a fák közé. Megan még mindig a hely varázsa alatt állt, így nem kérdezett semmit, csak követte. Hamarosan beértek egy ritkásabb részre. Ott Jason megállt, és körbenézett.
-          Mit csinálunk itt? – tért vissza Megan hangja.
-          Add a kezed!
A lány, félénken odanyújtotta a jobb kezét is, ugyanis Jason még mindig fogta a balját. A következő pillanatban a levegőbe emelkedtek. Megan olvasott már erről a vámpírképességről, de neki még sosem sikerült. Ez ugyanolyan különleges képesség volt, mint belelátni a többiek fejébe. Jason viszont képes volt rá, és játszi könnyedséggel tudta magával reptetni Megant. Hamarosan elérték a legmagasabb hegy magasságát. A fiú rárepült, magával húzva a lányt.
A kilátás fantasztikus volt onnan fentről. A lány nem értette, hogy Jason miért hozta ide, de tetszett neki. Magában azt hitte, hogy valami puccos helyre mennek, és a fiú azzal akarja megszerettetni a vámpírságot, hogy bármennyi pénzed lehet, de tévedett. Kivételesen pozitívumot talált a fiúban.
-          Tetszik? – érdeklődött Jason.
-          Nagyon szép, de mit keresünk itt?
-          Csak gondoltam megmutatom a kilátást. – felelte, persze mindketten jól tudták, hogy hazudik.
Az egész délelőttöt a hegyen töltötték. Hol beszélgettek, hol néma csendben ültek. Eléggé egy hullámhosszon voltak. Egyikük sem szerette az értelmetlen fecsegést, inkább magukban gondolkodtak. Habár Jason még el tudott volna viselni néhány információt Meganről, nem kérdezősködött.
Már fél kettő volt, mikor elindultak a kocsihoz. A fiú megint a kezénél fogva reptette Megant, aki ismét az elbűvölő tájban gyönyörködött. Legalábbis látszatra a tájat nézte, de igazából gondolkozott. Természetesen Jasonről, arról, hogy mennyire más oldalát ismerte meg. Jó, az túlzás, hogy megismerte, de valahogy mégis úgy érezte. Beszélgettek, és a fiú nem csak magáról volt képes hadoválni, ahogy kezdetben Megan gondolta. Sokkal inkább ő maga érdekelte, ami valamiért aggódással töltötte el a lányt. Jack sem mesélt magáról túl sokat, és a következő pillanatban már örök életre tett szert. Habár Jason már nem képes neki ártani. Legfeljebb megöli, de azzal csak segít neki.
A hazafelé út zenehallgatással telt, de most Jason megszánta a lányt, így inkább rockosabb zenéket hallgattak. Megan arcán akaratlanul is mosoly suhant át, amikor megszólalt a jazz és a fiú átrakta egy másik adóra.
-          Mély benyomást tett rád a „tahó”? – piszkálta viccesen.
-          Csak szeretnél mély benyomást tenni rám. – mosolyodott el pimaszul Jason.
Ismét egy beképzelt tahó – gondolta a lány, és kibámult az ablakon. Nézte, ahogy a füves tájat felváltják a kisebb kertes házak, majd a nagy panelek, és végül megérkeztek a szállodához. Jason ismét kinyitotta neki az ajtót, amit ezúttal nem köszönt meg. Megan szerint elég egy napra, egy köszönöm.
-          Mára végeztünk? – kérdezte reménykedve a lány.
-          Igen. Megkedvelted a vámpír létet? – próbálkozott, természetesen fölöslegesen.
-          Ez édes kevés.
-          De azért jó volt. – vonta le a következtetést Jason.
-          Nem volt rossz. – mondta búcsúzóul Megan és hamarosan eltűnt a szálloda forgóajtajában.
A délután folyamán még tett egy vadászatot, majd korán lefeküdt aludni, tekintettel Jason korai ébresztőjére. Legalábbis Megan szerint korai ébresztőjére.
5.Fejezet:
-          Menj a francba! – morogta Megan álmosan, ugyanis hajnali hat óra volt, mikor Jason felkeltette.
-          Mi bajod van a koránkeléssel? – kérdezte a fiú.
-          Örök életem van. Legalább így eltel a fél napom. Vagyis eltelne! – duzzogta.
Jason mosolyogva figyelte, ahogy a lány felül, és álmos látványától elröhögte magát. Erre Megan hozzávágta a párnáját, majd kiküldte a szobájából. A fiú ezúttal is hozott neki ruhát, ami most nem nyerte el a tetszését. Mármint, a ruha gyönyörű volt, de nem az ő stílusa. Egy nagyon szép, fehér, fodros, rövidruha volt, ami kiemelte a lány karcsú derekát és fekete haját. Mikor Megan a tükör elé lépett, önmagát is meglepte, hogy tetszik neki, amit lát. Bár nagyon elütött a „szakadt farmeres” lánytól, jól állt neki.
Miután kigyönyörködte magát a tükörképében, megfogta a hajkeféjét és nekilátott, hogy normálisra varázsolja. Röpke fél órát vett igénybe, hiába is volt egyenes haja, egyszerűen olyan sűrű volt, hogy lehetetlenség rövidebb idő alatt kifésülni. Mikor végre csúszott benne a fésű az asztalhoz lépett, és a két hullámcsattal kitűzte a szeméből. Már kezdte unni, hogy így hordja három napja a haját, és megfogadta, hogy ma elmegy vásárolni. Ruhát is, mert nem akar Jason választásától függeni.
Sminket ezúttal sem tett fel, csak egy kis szájfényt, plusz befújta magát parfümmel. Nem a fiúnak akart tetszeni, de ahogy belenézett a tükörbe, úgy érezte, hogy ehhez a ruhához kénytelen parfümöt használni.
Még belebújt a fehér, magas sarkú szandálba, aztán kinyitotta a szállodaszoba ajtaját és kilépett. Elindult lefelé a recepcióra, és igyekezett nem elveszteni az önuralmát, ugyanis mindenki megbámulta, aki mellett elhaladt. Egy idióta még fütyült is, amit egy kedves „megöllek” pillantással jutalmazott, és hirtelen felindulásból bemutatott neki. Éljen a nőis Megan!
Hamarosan elérte az utolsó lépcsőt, és meglátta Jasont. A pultnak támaszkodva állt és a telefonját babrálta. Lassan elé lépett, mire felpillantott, majd visszanézett a mobiljába egy „na, végre kíséretében, de „na” szócskánál elakadt és a következő másodpercben ismét rá nézett. Teljes döbbenetet olvasott le az arcáról.
-          Azért ennyire nem kell meglepődni! – szólt Megan egy idő után.
-          Nagyon jól nézel ki. – próbált lazaságot erőltetni a hangjára a fiú, kisebb nagyobb sikerrel.
-          Hova megyünk ma? – kérdezte a lány – Hajnalok hajnalán. – tette hozzá még mindig álmosan.
-          Majd megtudod.
-          Erre valahogy magamtól is rájöttem.
A fekete Ferrari ezúttal is ott parkolt a szálloda előtt és Jasonnek nem kerülte el a figyelmét, hogy a lány egyszerűen illik a kocsiba. Elég béna gondolat volt, de, ahogy a lány beszállt fehér ruhájában és fekete hajával, oda illett a fekete Ferrari ülésébe.
Út közben ismételten nem szóltak egymáshoz. Megan álmos volt, ezért nekidőlt az ablaküvegnek, és lehunyta a szemét. Már épp aludt volna, mikor Jason feltekerte maximum hangerőre a rádióban amúgy is üvöltő rockot. Erre ijedten nyitotta ki a szemét a lány, majd ijedtsége azon nyomban dühé vált.
-          Már hiányzott a tahóságod! – förmedt rá Megan, amit a fiú egy elbűvölően helyes mosollyal jutalmazott.
A lány is elmosolyodott, de csak magában. Ahogy ránézett az elégedetten vigyorgó Jasonre, nem tudott haragudni, de ezt semmiért sem mutatta volna ki. Kívülről úgy tűnt, hogy bevágta a durcást.
-          Jól áll a sértettség. – jegyezte meg a fiú.
-          Az is jól áll, ha megölök valakit. – vágott vissza azonnal a lány.
-          Kicsit agresszív vagy. – állapította meg Jason, mire Megan szem forgatva kinézett az ablakon.
Nem ismerte a tájat, pedig életében rengeteget kirándult szülővárosa határán. Azért töltött oly sok időt felfedezésekkel, mert nem akart hazamenni a szüleihez. Éppen ezért, jobban ismerte, mint bárki más. Most mégsem tudta merre vannak. Jasontől pedig esze ágában sem volt megkérdezni. Már előre látta a fiú mosolyra húzódó száját, és a válaszát is, miszerint majd megtudja.
6.Fejezet:
A táj már nem haladt el olyan gyorsan Megan mellett, így tudta, hogy hamarosan megállnak. Nem is tévedett. Öt perc múlva Jason nyitotta ki neki az ajtót, amit egy gyors mosollyal jutalmazott. Nem volt kedve kimondani a „köszönöm” szót, így inkább ezt a megoldást választotta, aminek a fiú még jobban örült. Szereti húzni Megant azzal, hogy kicsikar belőle egy „kösz”-t, de talán, ha mosolyogni látja, azt jobban szereti.
A hely, ahol voltak nem hasonlított a tegnapihoz, pedig ugyanolyan erdős volt. Viszont a lánynak feltűnt, hogy teli van varázslattal. Erős aurákat érzett a közelben, mégpedig vámpírokét.
-          Most csukd be a szemed! – utasította Jason, amit a lány kelletlenül, de teljesített. – Na, fejlődő képes vagy! – mondta a fiú, és Megan biztosra vette, hogy vigyorog.
A következő pillanatban egy puha kendőt érzett meg a szeménél, amit Jason lazán, de biztosan megkötött. A lány pedig kivételesen nem ellenkezett. Életében sosem hagyta, hogy más vezesse, főleg akkor, ha vámpír aurát érzett a közelben, de most valahogy megbízott Jasonben. Bár a fiú gyakran kiváltotta az ellenszenvét, mégis érezte, hogy megvédené, hiszen az a célja, hogy a lány ne haljon meg. Ráadásul most először Megan nem akarta, hogy megöljék. Kíváncsi volt az elkövetkező egy évre, és magát is meglepte, hogy Jason mit hozott ki belőle.
Miközben mentek, azért kiélesítette a hallását, nehogy váratlan támadás érje, de állatokon kívül és a vámpír aurákon kívül semmit nem érzékelt. A fiú azért elsütötte a „vigyázz fa” poént, mire Megan belekönyökölt. Jason nem szisszent fel, hanem egyszerűen mosolygott, amit bár a lány nem látott, biztosra vett.
Hamarosan Megan már ki tudta venni az idegen vámpírok gondolatát. Jason volt a téma, miszerint egy lányt akar bemutatni nekik. Tehát, hozzájuk jöttük! – gondolta, és kicsit elkedvtelenedett. Valamiért azt remélte, hogy megint repülni fognak, de csalódnia kellett.
Pár pillanat múlva, már nem a gondolataikat hallotta, hanem a halk suttogásukat, és a következő pillanatban Megan megszabadult a szemét takaró kendőtől. Hat vámpír nézett rá mosolyogva. Három fiú és három lány. Gyanította, hogy vámpír szerelmes párocskákról van szó, ezért kicsit kellemetlenül érezte magát, hiszen ő Jasonnel érkezett.
-          Szia! – lépett ki az egyik fiú a hatosból, és vidáman kezet nyújtott. – Ray Stewart. – mutatkozott be.
-          Megan Lawson. – fogadta el a kezét, majd köszönt egy „sziasztok”-ot.
Szép sorjában mindenki odalépett elé, és bemutatkozott. Így megismerkedett Jillel, Lindával, Karennel, Daviddel és Maxszel is. Jason mindig is gyönyörűnek tartotta a három lányt, de meg kellett állapítania, hogy Jill karamella színű bőre, Linda aranyszőke haja és Karen ragyogó zöld szeme, sehol sincsen Megannel szemben. Bár mind a négy lány különbözött, tudta, hogy mindenki Megant választaná győztesnek egy szépségversenyen. A lány végig mosolygott, és úgy tűnt, hogy semmi baja az ismerkedéssel. Nyitott volt, nem úgy, mint Jasonnel, de ezt a fiú betudta annak, hogy ő rátámadt első találkozásuk alkalmával.
-          Miért hoztál ide? – súgta Megan olyan halkan, hogy ő is alig hallotta.
-          Gondoltam jó lenne kétszáz év után megismerkedni néhány vámpírral. Ahogy tudom, nincs sok barátod.
Jason itt mélyponton találta Megant. Amíg normális életet élt rengeteg barátnője volt, de hogy ebből hány igaz az kérdéses. Talán Christie őszinte volt, és nemcsak a népszerűsége miatt barátkozott vele, Amikor azonban Megan meghalt, hozzá, sem mert visszamenni, és a lány rájött, hogy nem bízik senkiben. Nem is barátkozik soha, bár rendkívül magányos. Végül beleszokott ebbe az életbe, mégis olyan jó érzés volt, most kedves társaság között lennie. Karen és Ray párosa volt számára a legszimpatikusabb. Sütött róluk, hogy boldogak, bár halálra szekálták egymást, nem vették magukra, mert tudták, hogy a másik nem gondolja komolyan. Jill és David nem különösebben váltott ki belőle érzelmet. Értelmesek voltak mindketten, de számára talán túl komolyak. Linda és Max pedig inkább maguknak valók voltak. Sokat beszéltek egymással, de azért figyeltek a többiekre, és ha néha közbeszóltak mindenki felröhögött. Alapvetően mindnyájan szimpatikusak voltak Megannek.
Majdnem az egész napot velük töltötte. Rengeteget beszélt, ami tőle szokatlan volt és néha-néha, még el is mosolyodott Jason legnagyobb örömére. Viszont este nyolckor kénytelenek voltak indulni. Megan vidáman köszönt el, és szállt be az autóba, de amint meghallotta az idióta jazz zenét, visszatért a szurkálódó stílusa, de talán most nem volt annyira visszahúzódó, mint általában.
-          Na, tetszik már a vámpír lét? – kérdezte Jason a szálloda előtt.
-          Még mindig édes kevés! – válaszolt Megan teljesen őszintén.
Bár egy kicsit távolabb került a halálvágytól, még mindig azt választotta volna.
-          Jó éjszakát! – köszönt el a fiú.
-          Neked is! – búcsúzott el a lány. – Jason! – kiáltott még utána.
-          Hm?
-          Köszönöm. – súgta, majd felsietett a szobájába.
Még tett egy esti vadászatot, meg kifosztotta a sarki boltot ruhák és hajba valók terén, aztán lefeküdt aludni, mert az eddigi ébresztők alapján, Jason most hajnali háromkor jön kelteni. Erre a gondolatra elmosolyodott, majd elaludt.
7.Fejezet:
-          Fél tizenegy. Mi van elaludtál? – érdeklődött gúnyosan Megan.
-          Reméltem, hogy a késői keléstől kedvesebb leszel, de tévednem kellett! – vigyorgott Jason, miközben letett egy szerelést az ágyra.
-          Vásároltam. – mutatott a szekrényre a lány.
-          Nem túlzottan érdekel. Kint várlak!
Megan óvatos pillantást vetett a ruhára, amit Jason hagyott ott neki. Fekete alapon, apró fehér pöttyös, spagetti pántos, nyári ruha, amit deréknál egy fehér szalaggal kell megkötni. Gyönyörű volt, és bár a lány elhatározta, hogy lázadásból nem azt fogja felvenni, mégis megtette. Ez a ruha talán még jobban állt, mint a tegnapi, amit azért nehéz űberelni.
A haját most egész könnyen sikerült kibontani, utána pedig félig feltűzte, hogy ne melegítse annyira. Aztán a szokásos szájfény, majd belebújt a tegnapi cipőjébe és már indult is le.
Ezúttal is akadt bámulója, de most sikerült bemutatás nélkül végigmennie a folyósón, majd le a lépcsőn. Végül pedig kiért a recepcióhoz, ahol Jason várta. A fiú most nem babrált a telefonjával, hanem egyenesen a lányt nézte. Óvatos mosollyal jutalmazta, hogy azt a ruhát vette fel, amit ő javasolt, de kivételesen nem tett megjegyzést Megan fejlődőképességére, amit a lány egy halvány mosollyal köszönt meg.
A kocsi szokás szerint ott állt, Meganre és Jasonre várva. A fiú szinte beidegződésként tárta ki neki az ajtót, amit a lány ezúttal semmilyen szinten nem köszönt meg. A tegnap esti „köszönöm” miatt, amúgy is volt egy fölösleges hálálkodása.
-          Hova megyünk? – kérdezte meg.
-          Te sosem adod fel? – kérdezett vissza Jason.
-          Egy próbát megért. – rántotta meg a vállát a lány, majd kinézett az ablakon.
Jason szimpla piszkálódásból átrakta a rádiót egy klasszikus zene adóra, mire Megan hitetlenkedve hördült fel.
-          Ez mindenen túlmegy! – nyúlt a rádióhoz, de a fiú megragadta a kezét.
-          Rád fér egy kis kultúra.
-          Paraszt. – jelentette ki Megan, és elhúzta a kezét, de Jason nem engedte el.
A lány furán nézett rá, de mintha nem vette volna észre, simán vezetett tovább fél kézzel, ő pedig igyekezett nem tudomást venni arról a tényről, hogy a fiú érintésétől kirázta a hideg. Nem volt szerelmes Jasonbe, de a fiú mindenképpen hatással volt rá. Nem is kicsit, de ezt semmi pénzért nem árulta volna el. Viszont kihasználva, hogy Jason fél kézzel a kormányt fogja, a másikkal pedig az ő kezét, gond nélkül átállította a rádiót, és a kocsi utasterét betöltötte a Metallica. A fiú hitetlenkedve rázta meg a fejét, de közben mosolygott.
Fél egyre érkeztek meg, egy hegy tövébe.
-          Te ragaszkodsz ezekhez a hegyes, fás tájakhoz? – kérdezte a lány.
-          Kajálni nem vihetlek el. – közölte nemes egyszerűséggel Jason, miközben bezárta az autót.
Ezúttal gyalog indultak fel a hegyre, aminek Megan annyira nem örült. Nagyon tetszett a repülés, de egyedül nem volt képes rá, Jason pedig nem úgy nézett ki, mint aki repülni akar. Bár pár centire képes volt felemelkedni, magasabbra nem ment neki.
-          Mégis mit csinálunk? – kérdezte, felkapaszkodva egy sziklára.
-          Nekem sziklamászásnak tűnik. – felelte a fiú, tettetett töprengéssel.
Már majdnem két óra volt, mire felértek. A csodálatos látvány viszont megérte. Az egész egy hatalmas kert volt, virágokkal, bokrokkal és fákkal, néhány paddal és a hat vámpírral.  Megant annyira lekötötte a mászás, hogy nem is figyelt a közelben lévő aurákra.
Jason vidáman húzta magával Megant, amiért kis féltékenység futott át Lindán. Ezt pedig Megan megérezte, hiszen olvasott a gondolataiban, mint a nyitott könyvben. Ezt persze Linda nem tudta, így magában szapulta a lányt. Alapvetően a külsejére vonatkoztak a megjegyzések, érdekes és választékos káromkodásokkal körítve. Utána pedig elkezdett Jasonről fantáziálni, amitől teljesen felment benne a pumpa. Hiszen Lindának barátja van! – kiáltott fel magában. Amit pedig még magának sem vallott be, hogy félt. Félt, hogy Linda levadássza Jasont.
8.Fejezet:
-          Megan! – csettintett a szeme előtt Ray.
-          Hm? – fordult felé a lány.
-          Hozzád beszélek öt perce.
-          Jó, figyelek. – fordult a fiú felé, aki fürkésző pillantással méregette.
-          Gyere csak egy picit! – szólt neki Jason, és meg sem várva a választ, megragadta Megan karját.
A lány egy sóhaj kíséretében elengedte Linda gondolatait, és ezúttal teljesen Jasonre figyelt.
-          Mi bajod van? – kérdezte, de Megan csak hallgatott és a földet nézte.
Aztán a fiú a kezével az álla alá nyúlt, és felemelte, hogy a szemébe nézzen.
-          Csak Linda. Azt hiszem, nem bír engem. – felelte végül.
-          A gondolataiban olvastál? – hitetlenkedett Jason, mert bár tudta, hogy Megan képes erre, nem hitte, hogy gyakran él vele.
A lány egy vállrántással felelt, és elindult vissza a többiekhez, de Jason megragadta a kezét. Biztosra vette, hogy Megan ennyire nem veszi magára, hogy valaki nem szereti. Ráadásul meglehetősen zavarba jött, mikor megkérdezte tőle, hogy mi a baja. Ám a lány nem akart ennél többet mondani, és inkább kitépte a kezét Jasonéből. Viszont, mikor visszaért, arra lett figyelmes, hogy Linda épp leribancozza. Megan pedig bármit elvisel, leszámítva ezt a jelzőt, ugyanis Jack Avery, mielőtt megölte, ezen a néven szólítatta meg, mivel a lány utolsó erejével véresre karmolta Jack arcát.
Megan egy villámgyors mozdulattal ott termett, és fenyegető tekintetét Lindára függesztette. A szőke lány ijedten nézett vissza rá, hiszen Megan eléggé ismert volt az erejéről a vámpír világban.
-          Hogy mondtad? – kérdezte nyugodt hangon.
-          Öhm – kezdte Linda.
-          Várj! Valójában hallottam. – vicsorogta, és a hajánál fogva a földig rántotta.
Linda felsikított fájdalmában, Jason pedig azonnal ott termett, és lefogta Megant. A lány párszor sípcsonton rúgta, majd higgadtsága jeléül vett egy mély levegőt. A szorítás lazult, mire minden erejét latba vetve kitört Jason karjai közül, és elfutott.
Biztosra vette, hogy, ha a fiú nem fogja le, ott helyben megöli Lindát, amit viszont sosem bocsátott volna meg magának. Szégyellte magát, és nem bírta volna elviselni senki szemrehányó pillantásait. Ám valaki követte. Jill. Csendesen leült mellé, majd csak annyit mondott.
-          Teljesen igazad volt.
Megan halványan elmosolyodott és ránézett Jillre.
-          Tudod, én is gondolatolvasó vagyok. – mosolygott vissza a lány. – Linda aljas, és a te gondolataidat látva, teljesen jogosan estél neki.
Itt Megan kicsit elvörösödött. Remélte, hogy Jasonről nem hallott semmit Jill, de mivel a lány nem tett megjegyzést, valószínűleg tartotta, hogy nem.
Pár perc múlva megérkezett Jason. Jill mosolyogva felállt, és elköszönt Meganéktől, majd gyors léptekkel eltávozott. A fiú odalépett Megan mellé, és fürkésző pillantással figyelte a lányt, aki mindenfelé nézett, csak rá nem. Jason egy gyors, de óvatos mozdulattal felrántotta és hamarosan farkas szemet néztek. Egyszer csak a fiú kinyújtotta a kezét, amit Megan készségesen elfogadott. Ismét repültek és hamarosan leértek az autóhoz.
A visszaút a szokásos csendben telt, és ezúttal egyiküknek sem volt kedve piszkálódni. Megan tudta, hogy tartozik Jasonnek, amiért nem hagyta, hogy ott helyben megölje Lindát, a fiú pedig tudta, hogy jó indoka volt a támadásra. Bár ő nem látott bele a lány gondolataiba, biztosra vette, hogy komoly ok volt, mert Megant nem lehet ennyire kiborítani.
-          Miért támadtál rá? – kérdezte végül a szálloda előtt.
-          Leribancozott. – felelte egyszerűen, mire Jason hitetlenkedve nézett rá, ugyanis nem efféle komoly indokra számított.
-          Ennyi? – nézett a lányra, akinek a szeme hihetetlenül dühössé vált.
-          Ezt a szót mondták rám közvetlenül a halálom előtt! – csattant fel.
Jason azonnal tudta, hogy Jackről van szó, és abban a pillanatban kicsit bánta, hogy nem lassan és fájdalmasan nyírta ki azt a görényt, Megan pedig most először megérezte a gondolatát. Tudta, hogy dühös, és azt is, hogy Jack Avery a dühe tárgya.
-          Bocs. – szólalt meg végül a fiú. – Viszont, csak azért mert haragszol Jackre, ne ess neki másoknak! – mosolyodott el.
-          Igyekszem, és köszönöm, hogy lefogtál.
-          Hidd el, élvezet volt! – vigyorodott el pimaszul. – Azt hiszem, most inkább közeledtél a halál gondolatához, mint távolodtál tőle.
-          Hát, igen!
-          Tényleg ki kellett volna nyírni Lindát. Mindent elszúr. – mondta Jason, mire Megan kénytelen volt felnevetni. – Holnap találkozunk! Jó éjszakát!
-          Neked is.
Megan estéje a szokásosan telt. Vadászat, fürdés, majd alvás.
9.Fejezet:
A lány, meglepetésére, magától kelt. Jason nem volt sehol. Végül vállat vont, és odalépett a szekrényéhez. Éppen egy bugyiban állt, amikor az ablakon belépett Jason. Megan zavarában elvörösödött és elfordult, amit a fiú elégedett mosollyal nyugtázott. A lány gyorsan felvette a melltartóját, majd ideges tekintettel lépett Jason elé.
-          Hihetetlen bunkó vagy!
-          Nem láttam semmit! Túl gyorsan elfordultál. Amúgy jó a…
-          Ki ne merd mondani! – förmedt rá a fiúra.
-          Segged. – varázsolt pimasz vigyort az arcára, mire Megan ráugrott, és mindketten az ágyon kötöttek ki.
Jason könnyedén ellenállt az ütéseinek és egy laza mozdulattal lefordította magáról a lányt, hogy ő kerüljön föléje. Kezeivel az ágyhoz szorította Megan két karját, akinek már semmi esélye volt. Jól tudta, hogy Jason erősebb nála, de az a tény, hogy legalább a lábáról ledöntötte, diadalommal töltötte el. Viszont az sem kerülte el a figyelmét, hogy megborzongott, ugyanis a fiút egy felső választotta el tőle. Ha az nem lett volna köztük, biztos, hogy teljesen elolvadt volna. Ám erről Jason gondoskodott, ugyanis közelebb hajolt hozzá, majd szenvedélyesen megcsókolta. A csók, félénken indult, de mikor Megan nem tiltakozott, teljesen magabiztossá vált, és a lány végképp elgyengült a fiútól. Már képtelen volt azt mondani magának, hogy nem szereti, hiszen világosan tudta, hogy de, szereti Jasont. Méghozzá elképesztően fontos neki a fiú. A csókjuk elképesztően hosszúra nyúlt, de egyikük sem volt képes megszakítni. Végül Jason erőt vett magán és pár centire elhúzódott. Csak egy levegővételnyi szünet volt, mert szinte azonnal újrakezdték.
-          Mi a mai program? – kérdezte mosolyogva Megan.
-          Az még mindig titok. – vigyorgott tá a fiú, de kivételesen a lányt nem zavarta.
Egy kisebb szócsata után Jason megadóan kiment a szobából, Megan pedig felvette az általa hozott ruhát. A szemével megegyező színű, kék ruhát, ami szabadon hagyta a hátat, és szokás szerint kiemelte a karcsú derekát. Miután Megan megnézte magát a tükörben, kifésülte a haját és az egészet egy kontyba fogta, leszámítva egy tincset, ami belelógott a szemébe. Még jöhetett a szájfény, majd felvette a cipőjét, és közben azon gondolkodott, hogy miért siet ennyire. Persze jól tudta a választ, és ezen elmosolyodott, majd elindult a recepcióra. Ám amint kilépett megragadták a kezét. A bizsergésről, ami szétáradt benne, azonnal megismerte Jasont.
-          Rekordot állítottál fel készülődésből! – jegyezte meg a fiú.
-          Még egyszer nem mászom magas sarkúban hegyet! – közölte Megan.
-          Ez, hogy jön ide?
-          Nem tudom, de gondoltam még most tisztázom veled.
-          Tudsz róla, hogy szörnyen gyönyörű vagy?
-          Na és ez hogy jön ide?
-          Nem tudom, csak rád néztem. – felelte Jason, mire a lány kicsit zavarba jött, de mosolygott.
Kézen fogva indultak le a kocsihoz. A fiú szokásához híven kinyitotta az ajtót, Megan pedig megköszönte, és kivételesen nem volt ellenére. Egyszerűen jó kedve volt, és olyankor bármire hajlandó.
A Ferrari elindult a szokásos útvonalon, Jason pedig megfogta Megan kezét. A rádió közös megegyezéssel egy ismeretlen adón ment, amin mindenféle zene ment. Bár igazából Jason is utálta a jazz és klasszikus zenéket, élvezte nézni Megan szenvedő arcát.
Az út ezúttal fél óráig tartott, és hamarosan egy szép, de elhagyatott háznál megálltak.
10.Fejezet:
-          Miért jöttünk ide? – kérdezte Megan, mikor kiszállt az autóból, de Jason válasz helyett felemelte a kendőt, amivel múltkor bekötötte a szemét. – Ugye csak viccelsz?
-          Eszem ágában sincs viccelni.
A lány egy sóhajtással megadta magát, és megfordult, hogy Jason meg tudja kötni a kendőt. A fiú néha elengedte és olyan utasításokkal látta el, mint például „arra menjél, amerre mutatok”. Az egyik ilyen esetnél pedig a lány megbotlott, és alig öt centire volt az arca a földtől, amikor Jason elkapta.
-          Jól vagy? – érdeklődött, de a választ meg sem várva megcsókolta Megant.
-          Igen. Határozottan jól vagyok. – felelte végül a lány.
Jason végigvezette a házon, ki a kertbe, ahol aztán az ölébe kapta, mire Megan ijedten a fiú nyakába kapaszkodott, amit ő egy vigyorral jutalmazott. Utána pedig felugrott, bele a medencébe, karjában a lánnyal, aki ijedten sikított fel, tekintettel arra, hogy semmit sem látott. A becsapódástól, aztán felcsúszott a kendő és Megan Jason szemeibe nézett.
-          Még mindig tahó vagy! – közölte, mikor felértek a medence aljáról.
-          Egy nagyon jóképű tahó. – bólogatott Jason.
-          Hát, nem is tudom… - tettette Megan, mire a fiú nemes egyszerűséggel elengedte, így elmerült a vízben.
A lány ruhája teljesen átázott, amitől eléggé átlátszott, és inkább levette. Jason egyáltalán nem ellenkezett, inkább a többi ruhadarab levételéről győzködte, mire Megan lenyomta a víz alá. Miután feljött ő is levette a felsőjét, és a lánynak ott lett sok. Egyszerűen nem tudta levenni Jasonről a szemét, aki ezt elégedett és kissé pimasz vigyorral jutalmazta, majd odaúszott a lányhoz és gyengéden a medence széléhez nyomta. Ugyanolyan hosszan megcsókolta, mint először.
Az egész délutánjuk így telt. Piszkálódással, beszélgetéssel, röhögéssel és csókolózással. Mindketten remekül érezték magukat, és kivételesen a hazafelé úton sem néma csendben ültek.
Mikor leparkolt az autó, Megan érdeklődve nézett Jasonre, ugyanis nem a szálloda előtt álltak, hanem Jack Avery volt otthonánál.
-          Mit keresünk itt? – kérdezte a lány, miközben a borzongás futott végig rajta.
-          Itt lakom. – felelte Jason. – Gyere be!
-          Itt ölted meg? – tudakolta Megan, és a fiú, remegést vélt felfedezni a hangjában.
-          Dehogy is.
-          Tényleg. Miért ölted meg?
-          Miattad. Mikor először hallottam rólad, az erődről elkezdtem nyomozni. Ekkor találkoztam Jillel, aki hallotta a gondolataidat a halálod előtt. Ő mesélt Jackről, én pedig megöltem. Na, menjünk!
Megan kicsit félve, de elindult az ajtó felé. Jason megszorította a kezét, jelezve, hogy nem kell aggódni, hiszen nincs senki a házban. Csak az emlékek! – gondolta a lány.
Mikor azonban beléptek a házba, a lámpa fényénél jól látszott, hogy a bútorok teljesen újjak. Jason mindent kicserélt, és a falakon kívül semmi sem maradt ugyanaz. Ettől a lány kicsit jobban érezte magát, és már félelem nélkül ült le a kanapéra. Jason hozott neki egy száraz ruhát, és Megan pillantásától kísérve kiment az ajtón. A ruha egyébként egy sima, fekete, pántnélküli, nyári ruha volt. Semmi extra, de a lány mégis jól nézett ki benne.
-          Elmegyek, de mindjárt jövök! – közölte Megan a fiúval, és már indult volna, mikor Jason visszahúzta.
-          Hova készülsz?
-          Éhes vagyok. – felelte egyszerűen, majd egy gyorsnak induló, de végül hosszú csókot adott a fiúnak, és elegáns léptekkel eltűnt.
Fél óra múlva ragyogó aurával tért vissza. Leült Jason mellé a kanapéra és nézték a tévét. Egyiküket sem érdekelte különösebben, de a fiú semmi pénzért nem mozdult volna el, hiszen Megan a vállára hajtotta a fejét, miközben fogta a kezét, a lány pedig ugyanezt érezte, miközben fejét Jason vállán pihentette. Így ültek majdnem egy óráig, mikor is Megan elaludt. A fiú óvatosan az ölébe vette, bevitte a szobába és lefektette az ágyra. Egy gyors vadászat után ő is visszatért, és befeküdt Megan mellé.
11.Fejezet:
A lány az oldalán feküdt, és Jason karolta át, mikor felébredt. Mosolyogva vette tudomásul, hogy ő ébredt korábban, és óvatosan kimászott az ágyból. Valójában felkelt Jason érkezésére este, de olyan jó érzéssel töltötte el, ahogy a fiú bemászott mellé és átölelte. Sőt, még egy puszit is kapott az arcára.
Megan gyorsan lezuhanyozott, majd felvette a tegnapi, fekete ruhát, és nekiállt az ujjával kifésülni a haját. Mivel estére kontyban volt, nem okozott nehézséget. Amikor végzett egyszerűen oldalra fonta, és még beletűzött két hullámcsatot. Már épp elrakta a szájfényét, amikor belépett a fürdőszobába Jason.
-          Kár, hogy máris végeztél! – jegyezte meg.
-          Hallottál már a kopogásról? – piszkálódott Megan.
-          Na, és te a leskelődésről?
-          Szokás szerint tahó!
-          Miért mindig tahó?
-          Már voltál paraszt is. – közölte egyszerűen a lány, és még egy utolsó pillantást vetett a tükörre.
Közben Jason megfogta a kezét, és könnyedén magához húzta. Megan szokás szerint beleborzongott az érintésbe, amit a fiú a megszokott mosolyával jutalmazott. Élvezte, hogy így hat a lányra minden egyes érintése. Épp megcsókolta volna, mikor megszólalt Jason telefonja.
-          Neked Metallica a csengőhangod? Ezért viselem el az idióta klasszikus zenét?
-          Tök vicces nézni a fejed. – közölte a fiú, Megan pedig bosszúból oldalba bökte.
Jason felvette a telefont, a lány pedig a mosdókádnak dőlve várta, hogy lerakja. A vámpír tekintete egyre komolyabb lett, és feszengve pillantott barátnőjére. Végül gondterhelten rakta le a telefont, mire Megan azonnal ott termett. Kiolvasta a fiú tekintetéből, hogy nagyon nagy baj van.
-          Mi a baj?
-          Megan, te nem ismered a múltamat, és akad néhány olyan vámpír, akiket még anno átvertem. Így utólag nem vagyok büszke magamra, de már nem tudok rajta változtatni. Ezek a vámpírok pedig nem nyugszanak, amíg nem ölnek meg, és Ray szerint, te is bajba kerülsz, ha velem maradsz.
Megannek nem kellett idő, gondolkodásra, mert tudta, hogy fog dönteni. Képtelen lett volna elhagyni Jasont és a fiú, a tudta nélkül, elérte, hogy ne akarjon meghalni. Pár nap alatt sikerült neki, ami hihetetlenül meglepte a lányt, de az „örök” szócska már nem hangzott rémisztően, főleg a „szerelem” előtt.
-          Eszemben sincs, elhagyni téged!
-          Megan, szerintem jobb lenne, ha…
-          Azt akarod, hogy hagyjalak el? – kérdezte sértetten a lány, és érezte, hogy szemét marja a sírás. – Végül is, megteheted! Ígéretet tettem, miszerint úgy cselekszem, ahogy te fütyülsz. Csak mond ki! – lett egyre mérgesebb, és lepergett az első könnycsepp.
Úgy érezte, hogy Jason nem akar vele lenni. Hiszen nagyon erős vámpír. Egyszerűen képtelenség, hogy őt bárki tudja bántani. Bár valahol mélyen tudta, hogy a fiú csak védeni akarja, de annyira rosszul esett neki, hogy Jason szerint inkább el kéne mennie. Mellesleg kemény vámpír lány volt, tehát meg tudja magát védeni.
-          Megan, én csak nem szeretném, hogy bajod essen! – törölte le a könnycseppet Jason Megan arcáról.
-          Szívós kiscsaj vagyok. – mosolyodott el a lány.
-          Tudom. – bólintott felé Jason, majd magához húzta és hosszan megcsókolta.
Majdnem fél óráig álltak a fürdőszobába, és folyamatosan csókolóztak. Néhány levegővétel szakította meg a dolgot, de szinte azon nyomban folytatódott ott, ahol tartott. Megan már alig állt a lábán, ugyanis annak feltett szándéka volt, hogy ott menten felmondja a szolgálatot. Jason megérezte a problémát, és közelebb vonta magához a lányt, hogy szorosabban tarthassa. Megan pedig azonnal összecsuklott. Egyszerűen ilyen hatással volt rá a fiú.
Miután kiléptek a fürdőszobából, Jason felajánlotta, hogy elmondja a programot. A lány meglepődve nézett rá, majd kiderült, hogy csak azért árulta el a tervet, mert nem tudta Megan lakcímét, a nélkül pedig nem tudja elhozni a cuccait.
Két óra múlva érték el a lány valódi lakhelyét. Egy forgalmas városrész, forgalmas utcájában lévő panel magas földszintje. Az ajtó helyett, azonban az ablakon mentek be (hála egy hatalmas gyümölcsfának).
-          Miért nem az ajtót használod? – csodálkozott Jason.
-          Nincs rajta zár, de így legalább nem tudnak betörni. – magyarázta a lány. – Amúgy, én most hozzád költözöm? – kérdezte.
-          Esetleg problémád van egy ilyen felemelő lakótárssal? – kérdezett vissza a fiú, mire Megan a szemét forgatta.
Háromnegyed óra múlva elindultak visszafelé. Hazaúton Jason azokról az átverésekről mesélt, amiket egyes vámpírok ellen elkövetett. Bár Megan nem vallotta be, pár vámpír helyében ő is pikkelne Jasonre. Jó, nem biztos, de az ő szava mégsem mérvadó, hiszen szerelmes a vádlottba.
A délután további része azzal telt, hogy Jason elkezdte Megant tanítani a gondolatai lezárására. Ő is ezt alkalmazza a lánnyal szemben, de, ha nem tud uralkodni magán, átszivárog néhány gondolat. Mint, Jack Avery! – jutott Megan eszébe.
-          Mások gondolatában tudsz olvasni? – érdeklődött a lány, és imádkozott, hogy ne.
-          Nem. Az különleges képesség. Mint a repülés is.
-          Jason, te hány éves vagy valójában?
-          18 évesen haltam meg, 500 éve.
-          Szép korban vagy. – mosolyodott el Megan. – Tudod, most az egyszer örülök, hogy vámpír lettem.
-          Tényleg? – vigyorgott Jason.
-          Különben valószínűleg nem találkoztunk volna.
A fiú kisimított Megan szeméből egy hajtincset, és kezét gyengéden végighúzta a lány nyakán, ami kiváltotta a szokásos borzongást. Jason természetesen tisztában volt vele, hogy ez lesz, ezért még egy vigyorral is megtoldotta, mire Megan bosszúból sípcsonton rúgta, és elrohant. Nevetve pillantott vissza a válla fölött a fiúra. Aztán épp visszafordult, amikor belerohant az ajtófélfába. Egy „nőies” mozdulattal landolt a padlón, és a fejéből kiserkent a vér.
12.Fejezet:
Jason azonnal ott termett a lány mellett, és igyekezett nem tudomást venni, az ellenállhatatlan vér illatának, ami a lány homlokából folyt a padlóra.
-          Megan! – rázta meg, mire a lány felnevetett, felült és egy gyors mozdulattal ledöntötte ültéből Jasont, hogy megcsókolhassa. 
Közben a vér lecsorgott Megan arcán, és a fiú nem tudta megállni a megízlelése nélkül. Ilyen erős vérrel még sosem táplálkozott, és alig tudta kényszeríteni magát, hogy ne harapjon a lányba. Nem akarta megölni, hiszen a világon mindennél többet jelentett neki Megan. Mást akart, de nem tudta volna beazonosítani azt az érzést, ami rátört.
Jason megérezte a vérem ízét, de nem tett velem semmit. – gondolta Megan. Érezte, hogy nagy erőfeszítéseket tesz ennek érdekében, és hirtelen fel akarta ajánlani magát. Tudta, hogy nem ölné meg, egyszerűen csak elvenne egy kevés vért. Ráadásul a vámpír vér jóval erősebb, mint az emberé, az ő vére pedig pláne, hiszen erős vámpír. Jason történeteit ismerve, pedig főként ráfért a fiúra az erősítés. Ki tudja melyik nap csapnak le először.
-          Jason. Bízom benned! – szólalt meg, és félrebillentette a fejét, a fiú pedig nem tudott többé mit tenni.
A szemfogai kihegyesedtek, és hamarosan a lány puha bőrébe szúródtak. Megan egyáltalán nem érzett fájdalmat, egyenesen jó érzés töltötte el. Nem tudta megmagyarázni, hogy minek örül, de örült és ezt biztosan tudta. Aztán hirtelen a fogak elengedték a lányt, és a kék szemek aggódva néztek rá.
-          Megan, jól vagy?
-          Persze! – mosolyodott el a tudattól, hogy Jason képes volt fékezni magát.
-          Ne, haragudj! Elvesztettem a kontrolt.
-          Én is akartam. – érvelt a lány, majd óvatosan felült.
A fiú még mindig aggódva nézte, de lassan megnyugodott, és inkább magához húzta a lányt. A vére annyira jól esett, de eladta volna a táplálkozás lehetőségét, egy csókra Megantől.
-          Neked is enned kéne! – jegyezte meg a fiú, és már vette is volna le a felsőjét, amikor a lány megrázta a fejét.
-          Erősnek kell lenned, hogy meg tudj védeni! – mosolygott. – Majd megoldom én. – szólt vissza az ajtóból és könnyed mozdulatokkal elsietett.
Jason érezte, hogy majd ki csattan az erőtől, ami benne volt, és arra lett figyelmes, hogy minden érzékszerve még inkább kiélesedik. Eddig is remekül hallott, de most még élesebben és még messzebbre, ez pedig igaz volt a látására is. Az orrával jobban érzett minden illatot, és még az is feltűnt neki, hogy három házzal arrébb almás pitét sütnek. Még Megan parfümjének illatát is érezte, ahogy egyre távolodik, áldozatot keresve. Megan puszta gondolatától elmosolyodott. Ép ésszel felfoghatatlan volt, hogy mit érzett a lány iránt, de képes lett volna kioltani a saját életét, ha akár csak fél százalék esélye is van annak, hogy Megan ettől túléli.
Fél óra múlva megérkezett a lány. Bezárkózott a fürdőszobába, és megmosdott, ugyanis még mindig véres volt a haja. Miután sikeresen kiöblített a hajából mindent, átöltözött a fehér hálóingjébe és kilépett a fürdőből. Elsétált a nappaliba, és leült Jason mellé a kanapéra. A fiú azonnal átkarolta, ő pedig a vállára hajtotta a fejét. Jason a felkarját simogatta, és minden egyes simítás, borzongást vont maga után, de ezúttal egyikük sem reagált semmit. A fiú nem akarta elrontani a romantikus perceket, a lány pedig nem szeretett volna az érzéseiről beszélni. Jól tudta, hogy Jason ismeri az érzéseit, és nem kételkedik abban, hogy Megan szereti. Ez pedig fordítva is így volt.
-          Megan! – súgta a lány fülébe.
-          Hm? – kérdezett vissza fáradtan.
-          Köszönöm, hogy megbíztál bennem! Azok után, hogy hallottál az ügyeimről, nem csodálkoztam volna, ha a nevemben is kételkedsz.
-          Te is megtetted volna. – jelentette ki a lány magabiztosan, majd elnyomta az álom a fiú vállán.
Jason megint a karjaiban vitte be, és óvatosan, mintha egy porcelánbaba lenne a kezében, tette le az ágyra. Még ő is lezuhanyozott, majd befeküdt a lány mellé, és átkarolta. Megan erre fészkelődni kezdett, és csakhamar szembe került a fiúval, aki gyengéden magához húzta, vigyázva arra, hogy fel ne keltse, és őt ölelve aludt el.
13.Fejezet:
A nap már magasan járt az égen, amikor Megan felébredt. Orrát megcsapta a fiú illata, aki még mindig őt ölelte. A lány jól emlékezett e tegnap estére, ahogy alvót tettetve, befészkelte magát Jason karjai közé.
Miután óvatosan kibújt az ölelésből és meggyőződött arról, hogy a fiú még alszik, beosont a fürdőszobába, és Jason „diszkréciójától” tartva, inkább magára zárta az ajtót. Gyorsan lezuhanyozott, majd felöltözött. Mivel már ott volt a saját cucca, egy szaggatott farmer sortot vett fel, fehér csőtoppal. A haját, amit húsz perc alatt sikerült megtisztítani az összes csomótól, egy fehér hajcsattal fogta fel, szándékosan kihagyva egy tincset.
Hirtelen lenyomódott a kilincs, de az ajtó zárva maradt.
-          Peched van, Jason! – kiabált ki mosolyogva a lány, miközben elővette a szájfényét.
-          Ez nem fair!
-          Már úgy is lemaradtál, de ha gondolod a szájfényezésemben gyönyörködhetsz!
-          Igazságtalan vagy!
-          Te meg tahó! Rányitnád az ajtót egy hölgyre.
-          A hölgy azért túlzás! – húzta az agyát a fiú.
Természetesen az ajtó azonnal kivágódott, és Jason, a lány dühödt arcával találta szemben magát. Megan valójában nem sértődött meg egyáltalán, de azért nem hagyhatta megtorolatlanul. Ám alig, hogy belebökött volna a fiúba, az megcsókolta. Már épp elfelejtette volna a megjegyzését, amikor azonban Jason valóban belebökött.
-          Már épp nem lettél volna tahó! – forgatta a szemét a lány.
-          Jaj, most mi lesz? – tettetett aggódást a fiú, majd még egyszer megcsókolta.
Hamarosan a Ferrariban ültek, a hátsó székeken pedig Jill és David foglalt helyet. A Linda kontra Megan csata miatt, kétfelé szakadtak, de ezt egyikük sem bánta. Jason egyébként sem bírta Maxet, mondjuk Rayt sajnálta, de század annyira sem hatotta meg a dolog, mintha Megant kellett volna elhagynia.
A lány, szokás szerint érdeklődött a programról, és szokás szerint nem kapott választ. Jason kitartott továbbra is a titkolózás mellett, amit Megan egy sóhajtással vett tudomásul.
Jill érdeklődve figyelte a kettősüket. Múltkor még biztosan tudta, hogy nincsenek együtt, de már kételkedett. Eddig a lányon érezhető volt a távolság tartás, most viszont érezte, hogy leomlottak a gátak. Amikor azonban meg próbált belepillantani Megan gondolataiba, egy hatalmas fallal találta szemben magát. Egyből tudta, hogy Jasontől tanulta, hiszen a fiúéba se képes belenézni, egy ugyanilyen fal miatt. Aztán a következő pillanatban biztosra vált, hogy együtt vannak, ugyanis Jason megfogta Megan kezét, a lány pedig semmilyen szinten nem hadakozott ellene.
Mikor megérkeztek Megan érdeklődve nézett a fiúra, és megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy ezúttal nem került elő a kendő. Egyébként egy mozi bejáratánál álltak, és a film plakátokat nézegették, hogy melyikre is üljenek be. Végül valami hosszúcímű, akció-vígjátékra esett a választás.
Mielőtt még bementek a filmre, vettek kukoricát, csakhogy ne nézzék teljesen idiótának őket. Alapvetően nem volt szükségük emberi táplálékra, de ennyi belefért.
A legfelső sorba, középre kaptak helyet. Jason és Jill leült Megan mellé, David pedig természetesen a barátnője másik oldalára telepedett le.
-          Megan! – súgta halkan Jill.
-          Hm?
-          Mi van veled és Jasonnel? – kérdezte, és viccesen megbökte a vállát.
-          Elvagyunk. – vörösödött el a lány, és hálát adott a sötétségnek.
-          Értem. – bólintott Jill, amolyan barátnős stílusban.
Jason igyekezz úgy tenni, mintha nem vette volna észre Megan zavartságát. A lány vérétől, ugyanis olyan jól látott még ilyen sötétben is, hogy könnyű szerrel kiszúrta az elvörösödését.
A film mind a négyüknek tetszett, és rengeteget röhögtek. A kukoricát is felhasználták, egy nem túl szimpatikus ötfős fiúbanda megdobálására. Megan kezdte el, ugyanis véletlenül meghallotta az egyikük gondolatát, miszerint le kéne önteni kólával, az előttük ülő lány bagázst. Jillnek is megüthette a fülét, mivel ő is gondolkodás nélkül kezdte el dobálni őket. A fiúk pedig csak úgy csatlakoztak. Egyszóval: elvoltak.
-          Miért is dobáltuk meg őket? – kérdezte Jason, mikor kiléptek a moziból.
-          Pár gondolatuk miatt.
-          Nem leskelődhetsz mindenki gondolatában.
-          Nem is leskelődtem, csak véletlenül meghallottam. – védekezett a lány.
A fiú banda azonban nem vette túl jó néven, hogy egy zacskó kukoricát dobáltak rá a fejükre, így a mozi végén, érdeklődve szemlélték a vámpír négyest. Mind az ötnek feltűnt Megan szépsége, amit a lány igyekezett figyelmen kívül hagyni, ahogyan Jason is. Azért jelzésértékűen megfogta a lány kezét, mire az egyik srác elvigyorodott.
-          Nincs kedved egy menetre cica? – kiabált oda a lánynak, aki erre szolidan bemutatott, kivívva David és Jill röhögését.
-          Jobb lesz leakadni róla! – kiabált vissza Jason, és a hangja olyan fenyegetően csengett, hogy még Megan is megrémült tőle, pedig tulajdonképpen őt védte.
14.Fejezet:
Jasonben tombolt a düh az ellenszenves fiút látványától, és legszívesebben letörölte volna az arcáról azt a gúnyos mosolyt, de nem akart barátnője előtt verekedni.
-          Kicsit meg kéne nevelni a csajod. De bízd csak ide! – lépett közelebb a srác, és kezét hívogatóan Megan felé nyújtotta.
A lány kinyúlt, mire még nagyobb mosoly terült el az arcán, ám a következő pillanatban az öt méterrel arrébb álló kukában találta magát. Megan elégedetten elvigyorodott, majd elindult a kocsi felé. A fiúbanda többi tagja elismerően füttyentett utána, és szakadtak a röhögéstől, kukában lévő barátjuk látványától.
Már a Ferrariban ültek egy fél órája, de Jill még mindig ömlengett. Teljesen elképedt Megan akciójától és ötödszörre is megdicsérte a dobását. Jason is gratulált a lánynak, és jutalmul egy rock adóra állította a rádiót. Megan erre a húzására elvigyorodott, és elégedetten dobolta a lábán az ütemet.
Miután kirakták Davidéket, elindultak haza. Vagyis a lány szerint haza, mert igazából Jasonnek más tervei voltak. Még a kocsiban bekötötte Megan szemét, amit ő egy elégedetlen morgással jutalmazott. A fiú vigyorogva segítette ki a kocsiból, ügyelve arra, hogy a lány be ne verje a fejét. Ezúttal nem engedte el, de szórakozásképp néha meghúzta az egyik oldalra, amitől Megan kibillent az egyensúlyából, és kénytelen volt Jasonbe kapaszkodni.
-          Szokás szerint paraszt vagy. – jelentette ki.
-          Most miért? Nem estél el. – védekezett a fiú, mire Megan meghúzta, így mindketten a földön kötöttek ki.
-          Dehogynem. Veled együtt. – piszkálódott. – Ráadásul… - folytatta volna tovább, de Jason egy csókkal beléfojtotta a szót.
Tíz perc után felkeltek a földről, és folytatták útjukat. A lány nem érezte senkinek az auráját, így nyugodtan sétált Jason mellett. Hamarosan viszont a fiú megállt, és ölbe kapta Megant.
-          Ha megint be mersz dobni valahova, kinyírlak! – fenyegetőzött a lány.
-          Így ismersz? – ironizált Jason.
Megan nem mondott semmit, csak belekarolt a fiú nyakába, hogyha mégis dobni készülne, magával tudja húzni. Jason valójában csak idegesíteni akarta a lányt azzal, hogy felemelte. Jól tudta, hogy így fog reagálni, ahogy pedig ránézett az elszánt arcára, vigyorognia kellett.
Öt perc múlva a fiú megállt és talpra állította Megant, majd elkezdte kikötni a kendőt, de végül meggondolta magát, és visszacsomózta.
-          Most meg mi van?
-          Vicces, ahogy rám vagy utalva. – adta meg a választ, mire a lány vakon meg próbált belerúgni, de Jason megfogta a lábát.
Megan majdnem hátraesett, de a fiú karja ott volt, így csak abba zuhant vissza. Végül kicsikart magából egy „köszönöm”-et és szó nélkül tűrte, hogy még mindig rajta van a kendő. A barátja mosolyogva figyelte, ahogy beletörődött a sorsába, majd megfogta a kezét. Hirtelen a lány, rengeteg vámpír aurát érzett meg, és aggódva megtorpant. Legalább húszat érzett, ha nem többet.
-          Nyugi! – súgta neki Jason, és ismét elindultak.
A lányt már nagyon kezdte idegesíteni a kendő, ugyanis páran vidáman köszöntek neki, de egyikőjük arcát sem látta.
-          Ha nem veszed le, akkor… - kezdte, de Jasonnek eszében se volt.
Ezúttal nem egy szép, hegyi helyre hozta Megant. Valójában motorverseny volt, de jobbnak látta megkímélni barátnőjét a pálya látványától. A verseny havonta volt megszervezve, és Jason gyakran el is járt erre. Most viszont azzal a szándékkal jött, hogy beszéljen Eric Richmannel. Ő az egyik átvert vámpír, egyben az egyik leg veszélyesebb is.
-          Megan, itt állj meg, öt perc és jövök!
-          Ne hagy itt! – ijedt meg a lány, de Jason már elment.
Tekintetével a fiú rögtön kiszúrta Ericet a tömegben, és sietve átverekedte magát hozzá. Néhányszor hátrapillantott, hogy meggyőződjön barátnője épségéről, de a lány megfogadta, amit mondott, és ott állt, ahol ő hagyta.
-          Eric! – kiabált rá a szőke vámpírra.
-          Nocsak! Rég láttalak Jason. Mit keresel itt?
-          Tisztában vagyok a tervetekkel.
-          Melyikkel kapcsolatban?
-          Hogy meg akartok ölni. – felelte szemrebbenés nélkül a fiú.
-          Akkor mégis miért jöttél ide?
-          Szeretnék egy alkut kötni veled!
Eric hitetlenkedve elvigyorodott, de azért érdeklődve várta, hogy mi lenne az alku. Jason pedig elmondta neki. A lényege az volt, hogy Jason kiáll vele egy motorversenyre, és ha ő nyer, akkor Eric nem hagyja, hogy Megannek bármilyen baja legyen, az ellenségei miatt. Viszont, ha Eric legyőzi, önként vele megy.
-          Ki az a Megan?
-          Előbb válaszolj!
-          Belemegyek.
Jason megkereste a lányt, és felé mutatott, hogy Eric is lássa. A szőke vámpírfiú kíváncsian nézte a gyönyörű lányt, majd hitetlenkedve fordult Jason felé.
-          Ő Megan Lawson? A gyönyörű, ám meglehetősen modortalan Megan Lawson?
15.Fejezet:
Megan már merő ideg volt, mikor végre megérkezett Jason. Megkönnyebbülten ölelte át a fiút, majd érdeklődve kérdezte, hogy mégis hol vannak.
-          Motorversenyen és le ne merd venni a kendőt!
Miután ezt kimondta, felharsant egy erősebb hang, aki a versenyre hívta a résztvevőket, Jason pedig megindult, nyomában Megannel. Felsegítette a lányt, majd felszállt elé.
-          Jason, én nem fogok vakon motorozni! – nyúlt a kendőhöz a lány.
-          Ne vedd le, és kapaszkodj! – kiabált rá barátnőjére, mert közben felbőgtek a motorok. – Tudod, mit? Mindegy mit csinálsz, csak kapaszkodj! – adta ki az utasítást, és elindult.
Eszméletlen sebességgel száguldottak, Megan pedig megfogadva a fiú tanácsát, kapaszkodott. A kendő valahogy kioldódott, mert egyszer csak a földre zuhant. Egy élesebb kanyarnál felsikított, aztán váratlanul kitört belőle a röhögés. El kezdte élvezni a motorozást, és vidáman drukkolt Jasonnek. A fiú fej-fej mellett haladt Ericcel, aki mögött egy vörös hajú, nem túl erős aurájú, lány ült. Megannek feltűnt, hogy a szőke vámpírsrác hatalmas erővel rendelkezik. Talán akkorával, mint amekkorával Jason rendelkezett, mielőtt belőle ivott.
Az utolsó pár kanyarnál a pálya tele volt, üres sörös üvegekkel, amiket a két fiú igyekezett kikerülni. Aztán feltűnt a cél, és a motorok még jobban felbőgtek, Megan pedig meghallotta Eric gondolatát, és hirtelen jobbra rántotta a kormányt. A szőke vámpír, abban a pillanatban ugyan azt tette, de a lány akciója miatt nem sikerült belemennie a motorba, Jason pedig győztesként hajtott át a célvonalon. A legtöbb vámpír meglepetten tapsolt, és mikor a fiú mögül meglátták Megant, mindenki összesúgott. Hát, igen! Megannek elképesztően nagy ismeretsége volt, hiszen a női vámpírok között neki volt a legnagyobb ereje, és a legszebb külseje. Ráadásul kiemelkedett azzal, hogy népszerűségét nem az emberöléseknek köszönhetően szerezte.
-          Ez Megan Lawson! – kiáltott fel hitetlenkedve egy srác, megerősítve mindenki gyanúját. – Méghozzá Jason Haleyvel? – értetlenkedett a fiatal vámpír, és immár mindenki rájuk figyelt, hogy tényleg együtt vannak-e.
A lány rámosolygott barátjára, aki ezt értelmezve odalépett hozzá, és hosszan megcsókolta. Ebbe sűrítette bele a háláját, hogy elhúzta a motort, illetve a szerelmét a lány iránt.
-          Nekem is adsz egyet? – kérdezte egy másik vámpírfiú a tömegből, mire Megan felnevetett, de azért nyomatékosan megrázta a fejét. – Egy próbát megért! – röhögte el magát.
Jason megfogta a lány kezét, és elindultak vissza a kocsihoz.
-          Miért jöttünk ide? – tudakolózott Megan.
-          El kellett intéznem valamit Ericcel. – zárta le a témát a fiú.
Mikor beszálltak az autóba, meglepődve vették tudomásul, hogy már fél öt van. Az utat zenehallgatással töltötték, és a lány el is aludt.
Két óra múlva ébresztette fel Jason, de mikor kinézett az ablakon, nem a házukat látta, hanem a medencés házat. Ezúttal a fiú nem kötötte be a szemét, mikor átmentek a szobákon. Nem volt bennük túl sok minden, csak a leg alapvetőbb bútorok, de mégis volt benne valami otthonos. Hamarosan kiléptek a kertbe Megan pedig gondolkodás nélkül lökte bele a vízbe Jasont.
-          A mobilom! Most nézd meg! – tettetett felháborodást, mire a lány, sajnálkozva lehajolt hozzá.
A fiú csak erre várt, megragadta, és beemelte a vízbe. Amúgy a telefonja valóban tönkrement, de nem túlzottan érdekelte, hiszen Megan ott volt vele.
-          Aljas húzás volt!
-          Szerintem meg fogsz tudni bocsátani! – jelentette ki magabiztos mosollyal Jason, és ajkait gyengéden a lányéhoz érintette.
-          Azt hiszem igen. – helyeselt halkan és szenvedélyesen visszacsókolta a fiút.
Fél tízig medencéztek. Lenyomkodták egymást a víz alá, beugráltak a partról, úszkáltak, beszéltek és csókolóztak. Sötétedéskor azonban kimásztak a vízből és kifeküdtek a medence partjára száradni, mert bár nem sütött már a nap, elképesztő hőség volt. Jason még magyarázott valamit, de a lány nem volt képes nyitva tartani a szemét.
Miután a fiúnak feltűnt, hogy Megan már nem figyel rá, feltápászkodott, és odalépett hozzá. Gyengéden felemelte barátnőjét, és elvitte a Ferrariig. Ott beültette, és a biztonság kedvéért bekötötte, de a lány nem kelt fel rá.
Mikor hazaértek, kivette a kocsiból és becipelte a hálószobába. Csakúgy, mint tegnap és tegnapelőtt befektette az ágyba, lefürdött, majd melléfeküdt. Az érkezésére Megan felébredt, és mosolyogva adott egy jóéjszakát csókot barátjának, aki erre átölelte és magához vonta.
16.Fejezet:
Ezen a júliusi reggelen Jason ébredt korábban. Ezt a tényt, mosolyogva vette tudomásul, és becsukta a szemét, hogy majd, ha a lány felébred, alvónak higgye. Egy másodpercre sem volt lelkiismeret furdalása, mert tudta, hogy barátnőjének nincs ellenére, ha netalántán besurran a fürdőszobába. Maximum kap egy „tahó” megnevezést.
Hamarosan felébredt Megan, és valóban azt hitte, hogy Jason alszik. A bevált taktikájával kislisszolt a fürdőszobába, de ezúttal elfelejtette bezárni az ajtót. A fiú pedig, amint meghallotta a víz folyását, halkan benyitott. Megannek nem tűnt fel barátja érkezése, egészen addig, amíg a zuhanyfüggöny szét nem vált. A lány felsikított, aztán azonnal arcon locsolta Jasont, aki már fuldoklott a röhögéstől, és jobbnak látta elfutni.
Megan villámgyorsan kipattant a kádból, bújt bele a fürdőköpenyébe, és indult a fiú után.
-          Ezt, hogy képzelted? – kiáltott Jason után, aki vigyorogva fordult hátra, és állt meg, az ágy előtt.
A lány rávetette magát, és a lendülettől az ágyra borította barátját.
-          Ez volt az eddigi legtahóbb megmozdulásod! – lázongott, és minden szavát egy öklössel toldotta meg a fiú karjába, ám az utolsó már nem ért célba, mert Jason elkapta a csuklóját.
Erőfeszítés nélkül fordította át a lányt a hátára.
-          Mindig így kötünk ki? – nézett le Meganre, miközben a másik kezét is lefogta.
-          Ne vigyorogj! – mondta határozottan a lány, de a fiú továbbra is huncutul mosolygott.
-          Szerintem nem vagy abban a helyzetben, hogy parancsolgass! – morfondírozott, mire barátnője tett egy próbálkozást a keze kiszabadítására, teljesen reménytelenül.
-          Ha visszanyerem a kezem, neked annyi! – mondta egy megadó sóhaj kíséretében.
Jason arcára diadalmas mosoly ült, majd engesztelésül hosszan megcsókolta Megant. A lány, szokás szerint megremegett, mire mindketten belemosolyogtak a csókba. Egy idő után a fiú elengedte barátnője kezét, hogy kisimítsa annak arcába hulló tincseit.
-          Még sem lett annyi nekem! – jegyezte meg, de mire Megan észbe kapott volna, már újra az ágyra nyomta a kezét. – Lassú reflex. – piszkálta tovább, de mielőtt még a lány válaszolhatott volna, ismételten megcsókolta.
Körülbelül fél óra múlva Jason felemelkedett az ágyról, de a biztonság kedvéért nem engedte el barátnője kezét, egészen addig, míg meg nem ígérte neki, hogy minden egyéb cselekedet nélkül, vissza nem megy a fürdőbe. Megan pedig nem túl lelkesen, de beleegyezett.
A fürdőszobába lépve, azonnal felsikított, ugyanis nem zárta el a zuhanyt, ami így lelocsolta. Barátja rögtön ott termett, majd röhögve figyelte, ahogy Megan megküzd a zuhanyrózsával. Mikor azonban a lány megszerezte, gondolkodás nélkül fordította Jason felé, akinek erre teljesen elázott a ruhája.
-          Azt mondtam egyéb cselekedet nélkül!
-          Azt mondtad, hogy menjek vissza a fürdőbe egyéb cselekedet nélkül. Nos, én visszajöttem! Most viszont, szeretném befejezni a zuhanyzást!
-          Miattam ne zavartasd magad!
A lány egy szemforgatás kíséretében elvigyorodott, és nemes egyszerűséggel beszállt a kádba fürdőköpenyestül. Ott magára húzta a függönyt, és ügyelve a fiú minden mozdulatára, lezuhanyozott. Jason megadóan sóhajtott, majd kiment a fürdőszobából.
Fél óra múlva, aztán újra belépett, hogy ő is lezuhanyozzon. Szándékosan nem várta meg, míg a lány végez, és pimaszul mosolyogva vette le a felsőjét, ami természetesen nem kerülte el Megan figyelmét. A fiú izmos felsőtestétnek látványától a szíve kihagyott egy ütemet.
-          Én kimegyek. – hebegte, és sietve kislisszolt az ajtón, amit a fiú egy elégedett mosollyal jutalmazott.
Megan berohant a hálószobába, ahol az ágyon egy hatalmas rózsacsokor várta. A hatalmas még enyhe kifejezés, a rózsaszálak számát ismerve. A lány elmosolyodott, és visszafordult a fürdő irányába, de beleütközött Jasonbe, aki egy szál alsógatyában állva, figyelte a fejleményeket.
-          Úgy látom, örülsz, mert még azt is bevállaltad volna, hogy meztelenül találsz.
-          Inkább fogd be! – közölte Megan, és hosszan megcsókolta barátját.
17.Fejezet:
Épp belejöttek volna a csókolózásba, amikor csengettek.
-          Idióta csengő! – dühöng Megan, miközben ellépett a fiútól, aki a megjegyzést egy mosollyal jutalmazta.
Jason nyitotta ki az ajtót, és megpillantotta Lindát. A lány döbbenten vette tudomásul, hogy a vele szemben álló fiú fél pucér, és azt is, hogy ez mennyire beindítja. Ekkor viszont meglátta Megant. A lány most is, mint mindig, gyönyörű volt, egy gyönyörű ruhában, és érdeklődve figyelte a jelenetet.
-          Te mit keresel itt? – kérdezte kissé feszülten Jason, mire Linda zavartan elvörösödött.
Valójában azért érkezett, hogy elárulja Jasonnek, hogy szakítottak Maxszel. Azt remélte, hogy a fiú erre majd megcsókolja, de Megannel nem számolt. Abban a hittben volt, hogy Jason hamar megunja, hiszen a lány annyira távolságtartó volt vele szemben.
Végül tudván, hogy Megan ismeri minden gondolatát, elárulta a fiúnak, hogy miért jött. Mármint csak azt a rész említette meg neki, hogy szakítottak, de ezzel felkeltette Jason érdeklődését.
-          És?
-          Hát, csak ennyi.
-          Aha. – lépett közelebb Megan. – Azt remélte, hogy erre a hírre majd egymás karjaiban köttök ki. – folytatta, és Linda arcszíne egyre pirosodott. – És még én vagyok a ribanc? Nem szégyelled magad, hogy alig szálltál ki egy fiú ágyából, most már a barátjánál kopogtatsz? – alázta meg teljesen.
Linda legszívesebben ott helyben nekiesett volna, de tisztában volt Megan erejével, és azzal is, hogy Jason nem hagyná, hogy akár egy ujjal is hozzáérjen.
-          Azt hiszem, megyek!
-          Jobb is. – köszönt el Megan, és bement a házba.
Jason még egy „szánalmas” pillantást vetett Lindára, majd követte barátnőjét. a szőke lány majdnem elsírta magát, de végül méltóságteljesen távozott.
Megan az ágyon ült, és a rózsáit nézegette, amikor a fiú belépett a szobába. Mosolyogva ült le mögé, és állát megtámasztotta a lány vállán. Barátnője egy oldalpillantást vetett rá, majd ő is halványan elmosolyodott.
Fél kettőkor Jason bezárta a ház ajtaját, majd megragadta Megan kezét, és felemelkedtek. A fiúban még mindig megvolt a plusz erő, amit a lány vére adott neki, éppen ezért sokkal könnyebben emelte magával a lányt. Eddig sem okozott neki túl nagy erőfeszítést, de most még kevesebb energiát vett ki belőle.
Úti célja ezúttal egyiküknek sem volt, csak úgy repültek. Valójában Megan megkérte Jasont, akinek pedig eszébe sem jutott visszautasítani a kérést, tudván, hogy barátnője elég gyakran kér szívességet. Meg ő is szeretett repülni, főleg a lánnyal a kezében. Végül pedig Jason kitalálta, hogy hova menjenek.
-          Amúgy, alulról belátnak a szoknyád alá! – vigyorgott rá a lányra, aki reflexből oda akart kapni, csakhogy mindkét keze foglalt volt.
-          Paraszt!
-          Én csak figyelmeztettelek. Tök jóindulatú vagyok. – jelentette ki, Megan pedig a szemét forgatva nézett le a tájra.
Hamarosan egy tó felett repültek el másfél méterrel, mire Jason ravaszul elmosolyodott.
-          Azt próbáld meg! – nézett rá fenyegetően a lány, de abban a pillanatban barátja elengedte a kezét, ő pedig sikítva landolt a vízben.
Dühösen nézett fel Jasonre és, hogy biztosítsa a fiút a haragja felől, bemutatott neki. A ruhája természetesen átázott, de fehérneműjének köszönhetően, csak annyi látszott belőle, mintha fürdőruhában lenne, ezért minden mindegy alapon levette. Közben persze Jason lejjebb ereszkedett, és pimasz vigyort villantott Meganre.
-          Miért dobsz mindig a vízbe? – értetlenkedett a lány.
-          Mert átázik a ruhád. – piszkálta a srác, mire kiérdemelt egy fröcskölést. – Ha neked így jobb! – sóhajtott, majd becsobbant ő is.
18.Fejezet:
Megan dühösen fogadta, odaúszó barátját, aki a helyzetnek megfelelően, visszafröcskölte. Élvezte, hogy a lány idegein táncol, de azért mindig figyelt, hogy ne menjen túl messzire. Barátnője egy rúgással reagálta le a dolgot, majd lebukott a víz alá, és elúszott. Persze a fiú hamar utolérte, és győzelmét elkönyvelve, megcsókolta. 
-          Gonosz vagy. – jelentette ki a lány, mire Jason ismét megcsókolta. – Talán kicsivel kedvesebb. – nevette el magát Megan.
Egy óráig fürödtek a tóban, végül a fiú kiemelkedett, magával húzva barátnőjét.
-          Azonnal tegyél le!
-          Miért? – értetlenkedett Jason.
-          Egy szál fehérneműben vagyok! – mutatott magára.
-          Engem nem zavar. – emelkedett magasabbra.
-          Akkor legalább magasan repülj! – adta meg magát a lány.
Nemsokára kivehetővé vált otthonuk alakja, és két perc múlva már be is léptek az ajtón. Megan azonnal a ruhásszekrényhez lépett, de Jason elé állt, elérve vele egy szemöldök felhúzást. Barátnője kegyelem nélkül ráncigálta a fiút, de ő masszívan állt a szekrény előtt tovább. Végül a lány kérdőn nézett rá, hogy miért kaphatja vissza a ruháit.
-          Mit szólnál egy „légy szíves menj arrébb”-hoz?
-          Légy szíves menj arrébb! – erőltetett mosolyt az arcára.
Jason készségesen arrébb lépet, Megan pedig kivett egy piros ruhát, majd elindult a fürdőbe, de út közben ügyelt arra, hogy rátaposson a fiú lábára.
Sietve lezuhanyozott (kulcsra zárt ajtónál), és épp magára csavarta a törülközőjét, amikor az ablakon belendül Jason. A lány hitetlenkedve nézett rá, majd fölényesen elmosolyodott, és kicsit szorosabbra fogta a törülközőt.
Este a kanapén ültek. Pontosabban a fiú ült, Megan pedig az ölébe hajtva a fejét, bámulta a plafont. Jason folyamatosan és gyengéden simogatta a lány karját, kiélvezve annak borzongását. Már majdnem elaludt volna a fiú ölében, amikor rátört az éhség, és villámként ült fel. Barátja értetlenül nézett rá, mire csak az ajtóra mutatott. Már ott járt a kilincsnél, mikor Jason a kezénél fogva visszahúzta.
-          Megan, itt vagyok én! – jelentette ki, és egy mozdulattal lekapta magáról a felsőjét, hogy az ne legyen véres.
-          Nem. – tiltakozott a lány.
Még mindig arra hivatkozott, hogy a fiúnak nagyobb szüksége van az erőre, de tudta, hogy legfeljebb majd ad neki is ő. A valódi ok, amiért nem akart a fiú véréből inni, az volt, hogy félt. Rettegett attól, hogy elveszti a fejét, és véletlenül megöli. Bár ez még sosem történt meg vele, de a fiú vérét, jobban kívánta, mint bárki másét.
A vámpír közben várakozóan és bíztatóan nézett a lányra, aki végül tett egy bizonytalan lépést felé. Jason segítőkészen a két tenyerébe vette a lány arcát, és a nyakához húzta. Megan szemfogai erre azonnal kiélesedtek, és hihetetlenül gyorsan, mégis gyengéden szúrták át a fiú bőrét. A vér, mit egy erőfolyam, hatott a lányra és egyre csak azt kattogta az agya, hogy „még és még”. Ennek eleget téve, csak ivott és ivott, de egyszer csak a szíve „megállj”-t parancsolt, és abban a pillanatban elhúzódott.
-          Jól vagy? – kérdezte Jasont, aki mosolyogva bólintott. – Te nem vagy éhes? – kérdezősködött tovább, de ezúttal fejrázást kapott válaszul.
Bár valójában tudott volna enni, nem akarta, hogy a lány úgy érezze, hogy csak ezért cserébe kaphatja meg az ő vérét. Inkább Megan felé hajolt, és megcsókolta, utána pedig átkarolta a derekát, és visszamentek a kanapéra.
Jason valamilyen focimeccset nézett, barátnője pedig ismételten az ölében pihentette a fejét, majd hamarosan légzése átváltott az egyenletes szuszogásba. A fiú, szokás szerint felkapta, és átvitte a hálószobába. Mosolyogva nézett végig Meganen. Ahogyan ott feküdt, annyira védtelennek tűnt, és angyalinak. Utóbbi észrevétele ismét megmosolyogtatta, majd elment lezuhanyozni.
Mikor visszalépett a hálóba, a lány ugyanúgy feküdt, ahogyan negyed órája. Ő odafeküdt mellé, és már bevált szokásként, magához húzta a lányt. Adott egy puszit a homlokára, mire Megan meglepetésként kinyitotta a szemét, és megcsókolta.
-          Te ilyenkor fent vagy?
-          Igen. Tök vicces nézni, ahogyan óvatoskodsz, hogy fel ne kelts!
Jason szorosabban ölelte át barátnőjét, és hamarosan mindketten elaludtak.
19.Fejezet:
Mikor Megan felkelt, érdeklődve nézett barátjára. Azt akarta eldönteni, hogy valóban alszik-e, de mivel a szimpla bámulásától nem jött rá, inkább megbökte.
-          Mi van? – ült fel álmosan a fiú.
-          Csak tudni akartam, hogy fent vagy e.
-          Hála neked, igen! – ásított Jason, mire Megan adott neki egy kiengesztelő csókot. – Talán elnézem. – mosolyodott el, majd visszadőlt a párnára.
A lány bement a fürdőbe, magára zárta az ajtót és az ablakot, utána pedig gyorsan lezuhanyozott. Nem tudta, hogy miért zuhanyozik naponta kétszer, de valamiért így érezte jól magát. Miközben pedig a haját fésülte feltűnt neki, hogy túlteng benne az erő. Sokkal jobban érzékelt mindent, maga körül, ami pedig fantasztikus érzés volt. Hallotta, ahogyan Jason közeledik az ajtóhoz, de mielőtt lenyomta volna a kilincset, az ajtónál termett, és mosolyogva kitárta. Barátja arcát látva elröhögte magát, majd tekintete a fiú kezére vándorolt, amiben a pótkulcs díszelgett.
-          Te erről elfelejtettél szólni! – mutatott a kulcs felé, mire Jason elvigyorodott.
-          Nem elfelejtettem.
-          Szokás szerint tahó!
-          Inkább szokás szerint elbűvölő!
-          Add ide! – nyúlt a kulcsért, de a fiú könnyedén elhúzta előle.
Megan Jason után iramodott és hamarosan sarokba szorította. Kitárt tenyérrel várt a kulcsra, amit barátja, még mindig derűsen mosolyogva adott oda. Hamarosan a lány megértette, mire ez a mosoly, ugyanis Jason egy fordulattal őt szorította a falhoz, és ezúttal ő kérte a kulcsot. Felhangzott a megadó sóhaj, és a kulcs landolt a fiú tenyerében. A vámpír tett egy lépést Megan felé, így olyan közel álltak egymáshoz, hogy szinte összeért az arcuk. Jason lassan és hosszan csókolta meg a lányt, aki megint érezte, hogy lábából elmegy az erő, de ezúttal a fal és a barátja úgy fogták közre, hogy képtelenség lett volna összecsuklania. A fiú a biztonság kedvéért, inkább megfogta Megant a derekánál és elemelte az ágyig.
-          Tényleg mindig itt kötünk ki! – suttogta a lány, két csók között.
-          Mondom én. – hajolt ismét barátnője fölé Jason, de most nem azzal a szándékkal, hogy megcsókolja.
Ugyanis abban a pillanatban csörömpölés hallatszott, és üvegszilánkok tömkelege zuhant a párra. Vagyis inkább a fiúra, mivel ő teljesen eltakarta Megant. A lány visszanyelte a sikolyát, és aggódva nézett Jasonre, aki elmosolyodott, jelezve, hogy jól van, legfeljebb pár üvegszilánk karcolta meg.
Kettősük egyszerre nézett az ablak irányába, ahol két vámpírsrác állt. Az egyikük a szőke motoros volt, Eric Richman. Őt mindketten ismerték, de a másik vámpírt, csak Jason ismerte fel, Harry Mitchell személyében.
-          Hogy kerültök ide?
-          Szép üdvözlés, mondhatom! – húzta ki magát Eric, miután lehuppant a párkányból. – Linda árulta el, hogy hol laksz mostanában. Gondoltuk, meglátogatunk.
-          Kár volt! – szólalt meg Jason oldalán a lány.
-          Áh, a gyönyörű, de neveletlen Megan Lawson, aki miatt elbuktam a motorversenyt. Azóta felkészültem gondolatzárolásból. – mosolyodott el.
Harrynek nem volt sok kedve a bájcsevejhez, így rávetette magát Jasonre, de a fiú egy mozdulattal lerázta magáról. Még mindig erősebb volt, mint általában, Megan vérétől, de kezdte sajnálni, hogy tegnap mégsem fogadta el a lány ajánlatát.
-          Megan drága! Kimennél a szobából? Nem szeretnénk, hogy olyat láss, amit nem kéne!
-          Eszem ágában sincs távozni! – vicsorgott a lány, és egy kecses ugrással a földre döntötte Ericet.
A szőke vámpír, érezte, hogy Megan nagy erőre tett szert, de tudta, hogy azért képes lesz lefordítani magáról. Ezt könnyedén meg is tette, de a lány meglepetésére és Jason elégedettségére nem kezdett el vele verekedni. Egyszerűen csak leszedte magáról, és ott is hagyta.
A három vámpírfiú pislogás nélkül nézte egymást. Egész pontosan Eric és Harry Jasont, ő pedig kettejüket. Megan ijedten nézett egyikről a másikra, és abban a pillanatban, hogy ő felemelkedett, a két betolakodó is ugrásba lendült.
20.Fejezet:
A lány ezúttal a számára ismeretlen vámpírra vetette rá magát. A Jasontől szerzett erő miatt, nehezen, de képes volt a földön tartani Harryt, aki már nem volt olyan elnéző, mint Eric. Teljes erejéből igyekezett leszedni magáról Megant, ami végül sikerült is neki, egy hatalmas dobás keretében. A lány keresztülrepült a szobán, majd a fal állította meg. Erre a két másik vámpír is odakapta a fejét, teljesen megfeledkezve arról, hogy épp egymással verekednek. Jason egy pillanat alatt ott termett, és aggódva hajolt barátnője fölé, miközben Eric Harryvel ordibált.
-          Te teljesen sötét vagy? Azt mondtam a lányt hagyd! Mit nem értettél ezen? – tudakolta idegesen.
-          Le kellett szednem magamról. – védekezett Harry.
-          Aha, pont így? – mutatott gúnyosan a szoba másik felébe.
Megan dühösen nézett Jasonre, de nem azért, mert haragudott rá. Egyszerűen nem viseli el, ha valaki legyőzi, főleg, ha átrepítik a szobán. Gondolkodás nélkül pattant fel és vette célba Harryt. Vagyis vette volna, ha a vámpír még a szobában tartózkodott volna. Eric jól mérte fel a helyzetet, mert ha nem tűnnek el, a felhergelt Megan és még idegesebb barátja, darabokra szedte volna őket.
A lány egy csalódott sóhajtás vette tudomásul, hogy nincs esélye az egyenlítésre, és inkább Jason felé fordult. Lassan odalépett hozzá, és elkezdte a hátát tanulmányozni, ugyanis abból még mindig üvegszilánkok álltak ki. Óvatosan piszkálta ki őket egyesével, majd mosolyogva közölte, hogy készen van. Barátja még mindig fürkészve nézte, ugyanis eszméletlen nagyot puffant a falon, de Megan nem mutatta jelét a fájdalomnak, így megkönnyebbülten vonta magához.
-          Most mit csinálunk? – érdeklődött a lány.
-          Elsősorban keresünk egy másik házat, tekintettel arra, hogy ezt Linda elárulta.
-          Ha az a cafka még egyszer a közelembe jön, a temetőben fogja végezni! Viszont, hogy lehet az, hogy Harry ledobott magáról? Én vagyok a legerősebb vámpírlány, mégis sikerült neki.
-          Egyszerűen nem vagy hozzászokva a bunyókhoz. – mosolygott rá.
Fél óra múlva a kocsiban ültek, útba a medencés ház felé. Az volt Jason ideiglenes otthona, mielőtt tudomást szerzett volna Jack Averyről. Bár nem volt annyira szépen berendezve, mint a másik ház, de megfelelő szolgálatot nyújtott. Az út alatt egyiküknek se volt kedve piszkálódni, inkább magukban gondolkoztak.
A házhoz érve, Jillt találták a kapuban, aki mint egy félőrült nyomta a csengőt.
-          Te mit keresel itt?
-          Mikor megtudtam, hogy Linda beköpött titeket, biztosra vettem, hogy idejöttök. – magyarázkodott a lány. – Jól vagytok?
-          Aha. – bólintott Jason.
-          Ja, ezt még gondoltam odaadom! – nyújtott át egy újságot, majd könnyed, ám gyors léptekkel elsétált.
Megan érdeklődve nézett a címoldalra, ahol Jason és az ő csókja díszelgett. Valaki a motorverseny után lelkes fényképezésbe kezdett, és írt egy cikket:
Szerelem a vámpírvilágban!
A hatalmáról, és szépségéről ismert Megan Lawson, ezúttal egy fergeteges hírrel kavarta fel a vámpírtársadalmat, ugyanis a Vámpírfutam céljába nem kisebb személlyel, mint Jason Haleyvel érkezett. Sokan érdeklődve, figyelték a kettősüket, és egy lelkes vállalkozó hangosan is megkérdezte a két vámpírt kapcsolatukról. Egy romantikus csókkal feleltek, ami mindenki számára egyértelmű válasszal szolgált.
A fiatal vámpírlány, hirtelen felbukkanása, határozottan nagy visszhangot keltett. Számos vámpírfiú vesztette el reményét, miszerint valaha is Megannel az oldalán fog mutatkozni, és egytől egyik kijelentették, hogy Jason Haley mázlista és azt is megjegyezték, hogy a lány egyre szebb lesz. A női társadalom, azonban elégedetten nézi kapcsolatukat, elvégre is megnyugtató számukra, hogy Megannek barátja van. A jelenlévők közül, sokan az „év párosának” emlegetik őket.
Diana Stuart (Bővebben a 11. oldalon)
21.Fejezet:
Jason mosolyogva nézett barátnőjére, aki hitetlenül lapozott a 11. oldalra és olvasta el a cikket újra és újra. Mindig is tudta, hogy sok „rajongója” van, de azért túlzásnak találta, hogy az ő szerelmi életét vesézik ki egy újságban. Akadtak ugyanis olyanok, akik nem jósoltak túl nagy jövőt kettejüknek, és arról nyilatkoztak, hogyha netalántán Jason összetöri a szívét, ők szívesen megvigasztalják.
-          Te jó ég! – röhögte el magát, kissé kínosan.
-          Az év barátnője, mit szólna ahhoz, ha bemennénk? – piszkálta a fiú.
-          Az év barátnője rövid úton kicsinál, ha így folytatod. – vágta rá Megan, miközben elindult az ajtó felé.
Jason vigyorogva utolérte és kiengesztelésül megfogta a lány kezét. A délutánjuk leginkább a ház átalakításával telt, ugyanis Megan kijelentette, hogy ő nem alszik olyan szobában, ahol ablak van. Erre a fiú felajánlotta neki a gardróbot. Végül közös megegyezéssel az ablak elé tolták a szekrényt, az ágyat pedig a szoba legtávolabbi részébe. Utána a lány javasolta, hogy fessék le a nappali falát, mert elég unalmas, hogy az egész fehér. Jason egyszerűen ráhagyta, és leült TV-zni.
-          Örülök, hogy ennyire foglalkoztat a dolog! – nézett rá mérgesen Megan.
-          Miattad nem jön be friss levegő a hálószobába.
-          Esetleg szeretnél még pár üvegszilánkot? – ironizált a lány, majd megragadta az ecsetet.
A falat pár színes buborék festésével dobta fel, és végül Jason is elismerte, hogy jó ötlet volt. Majd szólt barátnőjének, hogy öltözzön fel szépen, mert programjuk van. Megan egy piros, combközépig érő, spagetti pántos ruhát vett fel, amit deréknál egy fekete selyemszalaggal kötött meg. A haját könnyen kifésülte, majd egy apró, rózsás csattal kitűzte a szeméből.
A lány mosolyogva lépett ki a fürdőszobából, és sétált át a nappaliba. Jason persze döbbenten figyelte, ugyanis a ruha messze verte az összes eddigit, ami nem kis eredmény.
-          Azért ennyire nem kell nézni. – törte meg a csendet Megan, mire a fiú végre pislogott.
-          Annyira szép vagy. – jegyezte meg, majd kézen fogva a lányt, elindultak a kocsihoz.
Út alatt Jason egy kicsit piszkálta barátnőjét a rádióval, de most kivételesen ő nem reagált rá semmivel. Folyamatosan Lindán gondolkozott, és számtalan ötletet kreált, hogy hogyan kéne kinyírnia. Szép, és nőies témák!
Háromnegyed óra után megérkeztek annak a tónak a partjára, ahová Jason bedobta a lányt. Ismételten előkerült a kendő, amit természetesen Megan nem vett jó néven, de végül beleegyezően fordított hátat barátjának.
A fiú most nem használta ki a lány ideiglenes vakságát, és biztonságosan vezette végig, a kissé egyeletlen talajon. Hamarosan zene, majd emberek beszélgetése hallatszott. Megan nyugodtan vette tudomásul, hogy rajtuk kívül egy vámpír sincs a környéken, legalábbis nem érzi az auráját.
Jason lassan vette le a kendőt a lány szeméről, aki amint újra látott, elmosolyodott. Barátja ugyanis táncolni vitte el őt, és Megan köztudottan (az újságok gyakran írtak róla, mikor még új vámpír volt) imádott táncolni. Még a normális idejében kezdett el társas táncolni és versenyeket is nyert a párjával, de a szülei kijelentették, hogy nem vesznek neki több méregdrága ruhát, így abba kellett hagynia.
Jason huncut mosollyal az arcán vezette fel a lányt a táncparkettre. Megan meglepődve vette tudomásul, hogy barátja tudd táncolni, méghozzá nem is akárhogyan. Ráadásul annyira jól esett neki, hogy újra táncolhat. Egyszerűen képtelen volt abbahagyni a mosolygást.
Nemsokára a zene átváltott egy gyönyörű, lassú számra. Jason gyengéden közelebb húzta magához a lányt, aki kezével átkarolta a fiú nyakát. Barátja erre hosszan megcsókolta, majd még egyszer és még egyszer. Gyakorlatilag az egész számot végigcsókolózták.
Miután hazaértek, Megan lezuhanyozott, és ezúttal Jason sem tett próbálkozásokat a bejutás érdekében. Nyugodtan megvárta, hogy a lány kilépjen a fürdőszobából, majd ő is bement.
Mikor a fiú belépett a hálószobába, barátnője már aludt. Bosszút állva a reggelért ő is megbökte.
-          Mi van? – ásított a lány.
-          Csak tudni akartam, hogy alszol-e! – vigyorgott rá, mire kiérdemelt egy párnát. – Jó ezt megérdemeltem! Jó éjszakát!
-          Neked is! – mosolyodott el a lány, majd befészkelte magát Jason karjai közé.
22.Fejezet:
Július utolsó hete nyugodtan telt el. Megan és Jason a kisebb piszkálódásokkal együtt remekül megvoltak. A vámpír média kissé megnehezítette az életüket, ugyanis minden mozdulatukat fel akarták venni, ezért gyakran meg kellett szökniük előlük, nehogy mindenki számára ismert legyen a lakcímük. A mindenki leginkább Ericet találta, de a szőke fiú, azóta nem tett semmit ellenük. Lindával sem futottak össze, amit Megan kicsit sajnált, ugyanis már 29 módot tudott a tökéletes megölésére!
Augusztus első napján egyszerre ébredtek, így egyiküknek sem sikerült bökdöséssel felkeltenie a másikat. Az ébresztőjük egyébként Jill kopogása volt. A lány gyakran látogatta meg őket.
-          Sziasztok! – lépett be zavartalanul a házba.
-          Szia! – kiabált ki a hálóból Megan és Jason.
A fiú gyorsan felöltözött, és egyedül hagyta a lányt, hogy ő is nyugodtan átöltözhessen.
-          Hogy vagy Jill?
-          Élek. – nevetett fel. – David beszélt Karennel Lindáról, de senki nem tudja, hogy mi van vele. Max is aggódva hívott fel minket. Nálatok nem jelentkezet?
-          Szerencsére nem. – lépett be a nappaliba Megan, és mosolyogva ölelte át Jillt.
A két lány kapcsolata nagyon bensőséges volt. Rengeteget beszélgettek, és már-már nővérként tekintettek egymásra. Jill 18 évesen halt meg, mint Jason. Egy bálon ismerkedett meg a fiúval, 350 évvel ezelőtt, és az óta barátok. Egyikük sem tekintett soha többként a másikra, és ezt Megan is jól tudta.
Jill egy órát maradt. Ő volt a legfőbb értesítőjük, mert a lány rendezte a dolgot Karennel, aki tudott információkat Lindáról. Legalábbis eddig tudott, de a szőke vámpírlány lelépett.
Miután kettesben maradtak, Jason az újságot olvasta, ahol a változatosság kedvéért Meganről írtak. Ezúttal egy egész helyes vámpírsrác nyilatkozott elismerően róla. A fiúnak már nagyon elege volt barátnője rajongóiból, de mivel észrevette, hogy a lányt nem túlzottan érdeklik a cikkek, kicsit lehiggadt. Azért bosszúból „gyönyörűségnek” hívta, ugyanis egyszer ezt a jelzőt akasztotta rá egy riporter.
-          Mit csinálunk ma? – érdeklődött Megan, amikor barátja felnézett az újságból.
-          Menekülünk az újságíróktól.
-          Nagyon vicces! Mellesleg te tehetsz róla. Ha nem viszel el a motorversenyre, nem akadtak volna a nyomomra. – duzzogott a lány, mire Jason megragadta a derekát, és az ölébe húzta.
Megan elmosolyodott, majd hagyta, hogy barátja megcsókolja.
Egy óra múlva a kocsiban ültek, útban valahová. Vagyis csak a lány számára valahová, mert Jason szokás szerint eltitkolta előle érkezésük célját.
Két óra utazás után, végre lassított a kocsi, és egy perc múlva, a fiú kiszedte a kocsi kulcsot. Udvariasan kinyitotta Megannek az ajtót, majd kézen fogva indultak el. Ezúttal Jason nem kötötte be barátnője szemét, aki ezt egy halvány mosollyal értékelt.
Egy kalandpark előtt álltak, mire a lány elröhögte magát.
-          Hogyhogy ide hoztál?
-          Szeretsz repülni, és a csúszó pályákon is repülsz valamilyen szinten. – magyarázta a fiú.
Gyorsan megkapták a felszerelésüket, majd szórakozottan nekivágtak az első felnőtt pályának. Jasonnek igaza volt, a repüléssel kapcsolatban. Megannek nagyon tetszett, és még az sem rontotta el a kedvét, hogy egyszer visszanézett a válla felett barátja, aminek következtében nekiment egy fának.
-          Menjünk még egyszer a csúszóra! – kérlelte Jasont, amikor a fiú már menni akart.
-          Már ötször voltunk rajta! – sóhajtott fáradtan.
-          Csak egy utolsót!
-          Rosszabb vagy, mint egy ötéves! – adta meg magát Jason, mire kiérdemelt a lánytól egy hosszú csókot. – Talán a csókolózás jobban megy. – piszkálta azért.
-          Már majdnem nem voltál tahó. – forgatta a szemét Megan.
Mikor odaértek a csúszó pálya, a fiú kivételesen előre ment. Barátnője nem értette ugyan, de nem szólt semmit. Viszont, amikor a leghosszabb csúszáshoz ért, megértette. Jason kiabált neki, hogy mehet, de amint a végére ért, meglátta, hogy barátja még mindig ott állt. Megan ijedten sikoltott fel, de a vámpír, nem lépett arrébb. Szimplán kinyújtotta a kezét, és gond nélkül kapta el a lányt.
-          Te totálisan idióta vagy!
-          Mi az, aggódtál? – vigyorodott el, de meg sem várva a választ megcsókolta.
23.Fejezet:
Csókúknak a pályafelügyelő vetett végett, ugyanis nem túlzottan értékelte Jason romantikus megnyilvánulását. Azonnal leküldte mindkettőjüket, és lent még tartott egy kiselőadást, miszerint a táblák nem díszből vannak kirakva. Megan elég hamar megunta a monológját, így bevetve egy kis befolyásolást, elhallgattatta.
A Ferrariban ülve Jason még mindig vigyorgott. Ezt a lány egy kedves vállba bokszolással reagálta le.
-          Ahhoz képest, hogy lány vagy, mindig verekszel!
-          Mert felidegesítesz. – ahogy ezt kimondta, a fiú átrakta a rádiót. – Ha ki akarsz nyírni, jó irányba haladsz! – fogta be a fülét Megan.
Jason röhögve fordult el a lánytól, majd egy kedves gesztussal kikapcsolta a zenét.
-          Mi lennek, ha a közeljövőben CD-t hallgatnánk? – vetette fel Megan.
-          Kösd be magad! – mondta olyan hangsúllyal, hogy barátnőjének nem volt mersze értetlenkedni.
A kocsi motorja felbőgött, és hamarosan százötvennel száguldoztak. Ez még nem is lenne olyan sok, ha nem kilencven lenne a megengedett sebesség. Megan kinézett az ablakon, és a visszapillantó tükörben meglátta, hogy egy Porsche követi őket.  A luxusautót Harry vezetette, mellette pedig Linda ült. Megan csak őket látta, de biztosra vette, hogy a hátsó üléseken is ülnek, mert különben simán legyőznék őket.
Jason mint egy profi vette be a kanyarokat, és hamarosan egy emelkedőről száguldottak lefelé. A lány ijedten markolta meg az ülése szélét, ugyanis még mindig százötvennel száguldottak egy kereszteződés felé. A lámpa pirosra váltott előttük fél perccel, de a fiú még jobban beletaposott a gázba, és egy centi híján, de átértek a túloldalra. Aztán már csak egy hatalmas csattanást hallottak, és mögöttük irdatlan karambol alakult ki. A Porschéból négy vámpír vágódott ki, és mit sem törődve az emberekkel, a Ferrari után futottak. Jason kénytelen volt lassítani, ugyanis egy újabb kereszteződés következett, és semmi esetre sem szerette volna, ha beléjük szállnak. Bár nem történne egyiküknek sem komolyabb baja, hiszen vámpírok, nem akarta, hogy barátnője akár egy karcolást szerezzen.
Harry azonnal ráugrott a kocsira, mire Megan kicsatolta magát, és könnyűszerrel kimászott az ablakon, fel a tetőre.
-          Azonnal szállj vissza! – ordított utána Jason.
-          Csak fogd be, és vezess! – oltotta le a lány, miközben elképesztő idegtől vezérelve, nekiesett a vámpírnak.
A múltkori akcióját nem felejtette el Harrynek és ezt minden ütésében érzékeltette. A fiú orrából hamarosan ömleni kezdett a vér, mire az ő agyát is elborította a düh. Vadállatként vetette rá magát Meganre, de a lány simán lefordította magáról. Erejét Jasonnek köszönhette, ugyanis barátja az előző este, ragaszkodott hozzá, hogy belőle igyon, ha már ő is kapott a Megan véréből.
A másik három vámpír szorosan követte a kocsit, de a távolság egyre nőtt, hála Jason vezetésének. Idők közben rákeveredtek egy kevésbé forgalmas, erdei útra, ami egy szakadék mellett húzódott. Harry még idegesebben szaladt neki a lánynak, amikor is egy fa ága, mindkettőjüket lesöpörte az autó tetejéről.
Megan rosszabbul érkezett, és éppen csak, meg tudott kapaszkodni egy kiálló gyökérben. A vámpír hamar ott termett és gúnyos mosolyra húzta a száját. A torkánál fogva emelte meg a lányt, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve tökön rúgta Harryt. Bár a vámpírnak fájt, továbbra sem engedte el Megant, mikor is egy ököl fúródott az arcába. De nem Jason volt az ököl tulajdonosa. Hanem, Eric Avery. A szőke srác, máskor vigyorgó arca, most eltorzult a dühtől. Egy gyors pillantással meggyőződött arról, hogy Megan jól van, majd ismét nekiesett Harrynek.
-          Megmondtam, hogy hagyd békén!
Ebben a pillanatban érkezett meg Linda, Jason és egy ismeretlen harmadik.
24.Fejezet:
Linda döbbenten figyelte az eseményeket, ugyanis nem épp arra a látványra számított, hogy Eric Harryt püföli. Bár a kocsiban is érezhető volt köztük a feszültség, nem gondolta, hogy ekkora a baj. A tekintete hamar kiszúrta Megant, aki tele karcolásokkal, nézte a bunyót. Jason azonnal odament hozzá, amitől Lindán átfutott a féltékenység, de mielőtt rávetette volna magát a lányra, elterült az úton. Megan feküdt rajta, és olyan erővel tartotta lent a földön, hogy Linda először elképzelhetőnek tartotta, hogy meg fog halni. A fekete vámpírlány iszonyatos ütéseket mért ellenfelére, de Jasonnek hamarosan sikerült lefejtenie róla.
-          Megan, nyugodj meg! – csitította kedvesen.
Eközben az ismeretlen vámpírnak sikerült szétválasztania Ericet és Harryt. Előbbi odalépett Jasonékhez és gyengéden pillantott a vámpírlányra. Bár Linda fél méterrel arrébb, zokogva feküdt mellettük, Eric Megan jólléte felöl érdeklődött.
-          Meg vagyok. – mosolyodott el a lány. – Köszönöm!
-          Nincs mit. Ezért vagyok! – vigyorodott el, és egy intő mozdulattal jelezte a többieknek, hogy távozzanak.
Jasonnel sokatmondó pillantást váltottak, végül hárman indultak el a Ferrari felé. Mindkét vámpírfiú hatalmas erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy ne essenek neki Megannek, ugyanis a lány néhány helyen vérzett. De mindkettőjük kibírta, így gond nélkül jutottak el a medencés házig.
Megan azonnal a fürdőszobába ment, és lemosta magáról a vért, majd a tükörben szemlélte a sebeit. Akadt egy pár, de egyik sem volt súlyos.
Ez alatt Eric és Jason a nappaliban beszélgettek. A szőke vámpír kivívta ellenfele bizalmát, hiszen nem hagyta, hogy barátnőjének nagyobb baja essék. És bár Eric arra fogta, hogy csak az ígéretét teljesíti, magában jól tudta, hogy szereti Megant. Nem feltétlenül ismeri, de a pár találkozás alapján, szimpatikus volt neki a lány. Megmozdított valamit benne.
Mikor kinyílt a fürdőszoba ajtaja, mindkét fiú odakapta a fejét, és megkönnyebbülve vették tudomásul, hogy már nem folyik Meganről a vér.
-          Biztos jól vagy? – kérdezte már századszorra Jason.
-          Ha még egyszer megkérdezel, nem leszek jól. – válaszolt a szokásos stílusában.
-          Én szerintem megyek! – köszönt el Eric.
-          Nem kerülsz bajba miattam? – szólt utána Megan.
-          Megoldom. – intett lazán, és pár pillanat múlva, becsapódott mögötte az ajtó.
Jason magához húzta barátnőjét, és egy hosszú csókkal ajándékozta meg.
-          Ezt miért kaptam? – mosolygott rá a lány.
-          Mert elképesztően szeretlek!
Megan szívverése kihagyott egy ütemet. A fiú most először mondta neki, hogy szereti és ettől teljesen ledöbbent. Egy pillanatig azt se tudta, hogy hol van. Végül az arcán lévő zavartságot felváltotta az öröm.
-          Én is téged!
Jason erre ismét hosszan megcsókolta, majd kisimított a lány szeméből néhány tincset.
Az estét medencézéssel töltötték. Egész pontosan a medencében csókolóztak, de mindegy.
-          Szerinted Eric nem fogja elárulni az otthonunkat? – érdeklődött a lány, amikor már a kanapén ültek.
-          Nem hiszem. Ha bántani akart volna, már megtette volna.
Megan ráhajtotta a fejét Jason vállára, és érdeklődve figyelte a filmet. Valamilyen horror volt, amiben a vámpírok voltak a gonoszok. Néhány rész egyenesen sértő volt rájuk nézve Úgy voltak beállítva, mint kegyetlen (ez nem igaz), vérszívó (ez igaz), dögök (ismételten hamis). Miután a filmnek vége lett, a fiú elment zuhanyozni, barátnője pedig az ágyon ülve várta.
-          Hogyhogy nem színlelsz alvást? – mosolygott rá Jason.
-          Mert nincs kedvem a bökdöséshez.
-          Akkor mihez van kedved az ágyban? – vigyorodott el pimaszul, mire a párna már repült is felé.
-          Irdatlanul paraszt vagy! – mondta dacosan a lány, miközben barátja leült mellé az ágyra.
-          Egy irdatlanul jóképű paraszt. – helyesbített Jason.
-          Talán.
A fiú adott egy jóéjszakát csókot Megannek, aki utána szokás szerint elhelyezkedett, majd elaludt barátja ölelésében.

Szavazás

Ki a kedvenc szereplőd?
Robi
Rebeka
Zsófi
Tekla
Szabi
Detti
Ben
Laura
Niki
Asztali nézet